Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 2. N. Czaga Viktória: Kézművesek, iparosok, kereskedők a budai védegyletben

léte, s a reformellenzékre nem vetett jó fényt, hogy éppen az ország kormányzati székhelyen, a fővárosnak is tekintett Budán, nem volt még fiókegyesületük. Az alakuló közgyűlésen elnöknek gróf Pejácsevich Jánost választották meg, aki egyben a Gyáralapító Társaságnak is elnöke volt, s nemzetgazdasági kérdésekben Kossuth tanácsadói köréhez tartozott.

3 Elnökhelyettesük ugyancsak arisztokrata származású: azonban báró Eötvös József személyében nemcsak az országos hírű írót és politikust, hanem a város szülöttét is megtisztelték választásukkal. Az elnök és az elnökhelyettes csupán a nevét adta a budai védegylet mozgalomhoz. A fiókegyesület alig két éves fennállása alatt Pejácsevich mindössze két közgyűlésen elnökölt, Eötvös pedig csak az alakuló közgyűlésen vett részt, aholis a megválasztott, ám távollévő elnököt képviselte. Az osztály megszervezésérc valójában az országos értekezlet után került sor. Nem alulról jövő kezdeményezés eredménye volt, hanem nagyonis felülről szervezték meg: létrehozásában és irányításában a vezető szerep a város hivatalnokainak jutott. Mellettük jelentős szerepet töltöttek be az ún. értelmiségiek - hírlapírók és ügyvédek -, nem létszámuk miatt, hiszen mindössze hat személyről van szó, hanem a társadalmi téren kifejtett tevékenységük és személyes kapcsolataik következtében. Az alapítók között találjuk a város főjegyzőjét és helyettes aljegyzőjét, a város főügyészét és törvényszéki főjegyzőjét.4 Miután királyi leirat tiltotta a kormánytisztviselők belépését a védegyletbe, csupán egy kamarai tisztviselőt találunk a tagok között. Ez a tiltó leirat magyarázat arra is, miért nem vett részt a város polgármestere, főbírája és városkapitánya a budai védegyleti mozgalomban. E három vezető tisztség betöltése ugyanis nem szabad választás útján történt, hanem úgy hogy a Kamara által kinevezett királyi biztos három-három jelöltje közül választottak az erre jogosult polgárok. A tanácsosi, főjegyzői, ügyészi, aljegyzői állás esetében azonban fordított volt a helyzet: a választópolgárság és a tanács jelöltjeiből a Kamara nevezte ki őket.5 Ez utóbbi gyakorlat, ha szerény mértékben is, de lehetővé lette új, kívülről jött személyek bekerülését a tanácsi testületbe. A budai védegyleti mozgalom indulásának évében, 1845-ben Oeffner Ferenc polgármester már tizenhét év óta, Schreiber Ferenc főbíró pedig hét év óta viselte tisztségét, s 1848 nyaráig hivatalukban is maradtak/

1 A tanácsi hivatalnokok létszáma a Védegylet Buda vidéki osztályának név szerint ismert tagjainak egy-nyolcadát tette ki, akik azonban állásuknál, hivatali tekintélyüknél fogva - a városvezetés ellenállását megkerülve - a reformellenzék társadalmi és politikai célkitűzéseit népszerűsítették a budai polgárság körében. A budai fiókegyesület hírlapíró tagjain keresztül személyes kapcsolat is fűzhette őket a reformellenzék vezetőihez, mert igaz ugyan, hogy Andorffy Károly a német nyelvű és kormánypárti Pester Zeitung munkatársa volt és Királyi Pál Széchenyi lapjáé, a Jelenkoré, de Frankenburg Adolf, az Életképek kiadója korábban Kossuth közvetlen munkatársa volt a Pesti Hírlapnál. Az ő jelenlétük a fiókegyesületben nem a védegyleti mozgalom gazdasági célkitűzéseinek megvalósulását jelentették Budán. Frankenburg pl. az évtizedekkel később írt naplójában meg sem említette a budai védegyletet, mint olyat, amely a honi ipar támogatására alakult, sőt, ő az országos mozgalmat is sokkal inkább a hazai, különösen a budai német polgárok magyarrá válása eszközének tekintette. Nem kis türelmetlenséggel igyekezett ezt a folyamatot - naplója tanúsága szerint - siettetni. Példa 3. KOSÁRY Domokos: Kossuth és a Védegylet. Bp., 1942. 36. p. 4. Budapest Főváros Levéltára X. 118. Az Országos Védegylet Buda vidéki osztályának központi választmányi üléseinek jegyzőkönyvei 1845-1847. Jegyzőkönyvek nemcsak a választmányi, hanem a közgyűlésekről is készültek. A továbbiakban külön jelzetet csak akkor használunk, ha idézünk vagy más forrásra hivatkozunk; SCHMALL Lajos: Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez. Bp., 1899. 2. k. Buda város tisztviselői és egyéb alkalmazottai. 5. Bp. tört. III. k. 433-434. és 353. p. 6. SCHMALL. i.m. 282-283. p.; BFL IV. 1002. ee, Buda sz. kir. város levéltára, Tisztújítási iratok 1723-1843. 288