Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 6. Tímár Lajos: A középfokú iskolarendszer modernizálása és a társadalmi mobilitás konfliktusai Budapesten 1873–1973 között

Polgári Reáliskola, Gimnázium iskola reálgimnázium Tanév fiúk leányok fiúk leányok fiúk leányok 1911/12 33,6 48,9 36,6 35,8 49,8 1933/34 14,6 15,8 25,2 30,7 18,4 32,2 1942/43 10,1 12,1 13,9 6,7 15,5 18,8 Áttekintve a főváros oktatási rendszerének a társadalmi mobilitásban játszott szerepét, az olvasóban felvetődhet a kérdés, hogy mennyiben általánosíthatók, illetve mihez hasonlíthatók ezek az adatok. Ezzel kapcsolatban írja Roger Hollingswort: "Egy adott város történetét ritkán tudja meg az olvasó, hogy a város vajon hasonló-e más városokhoz és ha igen, melyekfiez és miben."^

1 Budapest nemcsak a gazdasági élet meghatározó központja volt, társadalma is lényegesen különbözött a többi vidéki várostól. A magyar településhálózat a csúcstól lefelé haladva a kis falvakig, a tanyavilágig, olyan hierarchikus láncolatot alkotott, melynek egyik pólusa Budapest, mely a nemzetgazdaságon belül centrum szerepet játszott. Viszont lefelé haladva a településhierarchiában egyre erősödik a periféria jelleg. Mindez szemléletesen tükröződik a gimnáziumi tanulók lakóhely szerinti megoszlásában is. Az 193839-es tanévben a magyar gimnazisták több mint egyharmada Budapesten és közvetlen környékén lakik. (Pontosabban szüleik). Itt, vagyis a mai Budapest területén ezer helyben lakó keresőre 34 gimnazista jut, vagyis kétszer annyi, mint az országban általában. A gimnazisták további 55 %-a városban, további 10,7 %-a azon nagyközségekben járt iskolába, ahol gimnázium volt. E két településcsoportban a helyben lakó szülők ezres csoportjaira 24, illetve 10,7 gimnazista jutott. A gimnáziumokkal nem rendelkező településeken az ország népességének 58,2 %-a lakott, a 10-18 éves gyermekek a vidék és falu nagyobb természetes szaporulata miatt e korosztálynak több mint 60 %-át tették ki. E területen a bejáró, ingázó gimnazistákat is figyelembe véve ezer keresőre csupán 7 gimnazista jut.

32 A fentiekkel nemcsak az oktatási rendszer területi differenciáltságát kívántuk illusztrálni, hanem arra is utalni óhajtottunk, hogy az oktatás társadalom-történeti vizsgálatában a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok számára is egy differenciált megközelítést kellene kidolgozni. Országokat összehasonlítva például Magyarország a középiskolába járók arányát, vagy az érettségizők arányát az adott korcsoporthoz viszonyítva már 1900-ban is nyugat-európai szinten állt. Például az érettségizettek aránya 1900-ban Németországban 0,9, Magyarországon 0,8 %; 1931-ben Németországban 3,3, Franciaroszágban 2,3, Magyarországon 2,9 %33 Ugyanakkor Magyarországon belül a 18 évesek között az érettségizettek aránya Budapesten több mint hatszorosa volt az országos átlagnak. Tehát az országok közötti összehasonlításban a következő lépcsőfok annak vizsgálata lehet, hogy az egyes összehasonlítandó országokon belül a településhálózat hierarchikusan konkrétan hogyan tagolódik az oktatási rendszer alap-, közép- és felsőbb szintjeit illetően. Ismernünk kell, hogy az oktatás különböző mutatóinak nemzeti átlaga milyen szélső értékeket takar, s a területi-földrajzi differenciáltság milyen értékű. E problémák jövőbeli vizsgálata azért is fontos, mert a területi variációknak megvan a maguk belső rendszere, s ezek a csupán térbelinek tűnő sajátosságok elválaszthatatlanok az adott nemzeti társadalom reprodukciójának alapvető folyamataitól. 31. J. ROGER: Hollingsworth and Ellen Jane Hollingsworth, Dimensions in Urban History, /Madison, 1979./ 53. p. 32. SZOMBATFALVY György: Az értelmiség utánpótlása. Társadalomtudomány. 1941/3. 326. p. 33. Fritz K. RINGER: Education and Society in Modern Europe. /Blamington and London, 1979/ 55. és 140. p. 267