Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 6. Tímár Lajos: A középfokú iskolarendszer modernizálása és a társadalmi mobilitás konfliktusai Budapesten 1873–1973 között

A leány tanulók között a magyar anyanyelvűek aránya mindegyik iskolatípusban alacsonyabb volt, mint a fiú tanulók esetében. Ez azzal magyarázható, hogy az izraelita vallású leány tanulók aránya - akiknek jelentős része németül beszélt, magasabb volt az egyes iskolatípusokban, mint a fiúké. Az 1911/12-es tanévben az iparos és kereskedő tanonciskolákban az izraelita vallású leányok aránya 24,4 %, a fiúké 16,5 %, a polgári iskolákban pedig 39 %, illetve 33,6 %. A gimnáziumban az izraelita vallású leányok aránya közel 50 %, a fiúké viszont csak 35,8 %.

8 Hasonló aranykülönbség a lányok és fiúk arányában figyelhető meg az evangélikus vallásúak között is, akik között a nem magyar, azaz német és szlovák anyanyelvűek aránya magasabb volt, mint a katolikus vagy református vallásúak között. 1873-1914 között a főváros népességének gyors növekedését és a foglalkozási szerkezet lényeges módosulását figyelhetjük meg. Felvetődik a kérdés: a városnak á magyar gazdaság és társadalom átalakulásában játszott szerepe mennyiben tükröződött az iskolarendszerben? A főváros polgárosodó társadalma az 1880-as évektől fokozatosan megteremti saját utánpótlását, s ebben közvetlenül és közvetve jelentős szerepe volt az iskolarendszernek. Korábban már említettük, hogy a főváros oktatásügyre fordított kiadásai többszörösen meghaladták az országos átlagot. Ugyanakkor a város tulajdonában lévő iskolák, elsősorban elemi iskolák aránya is teljesen egyedi volt. Egy korabeli szerző a községi iskolák sajátos szerepét így értékelte: "íme a községi iskola, mint a nemzeti kultúra kohója ugyanazon a helyen, ahol a felekezeti iskolában még a tanító sem tud magyarul."

9 Hozzá kell tennünk, hogy ebben az időszakban a tanulóknak már csak 12-13 százaléka járt nem községi iskolákba. Budapesten az 1870-es évektől rohamosan bővült egy sajátos iskolatípusnak, a polgári iskolának a szerepe. Itt alakult ki a legkorábban és legtisztábban a kispolgári osztályokra épülő polgári iskola. A megalkotásában vezető szerepet játszó Csengery Antal ezt az iskolatípust elsősorban a városi középosztálynak szánta. Ennek az iskolafajtának a népiskolai oktatáson túl, de a történetileg kialakult klasszikus középiskolán innen húzódtak társadalmi, oktatási értelemben vett határai. A város gazdasági életének és társadalmának átalakulását a polgári iskola sajátosan tükrözi, egyrészt a tanulók származás szerinti megoszlásának változásában, másrészt abban, hogy az iskola elvégzése után milyen társadalmi presztizsű állások elnyerése vált lehetővé és milyen továbbtanulási esélyeket biztosított. Az iskolai tanulók száma az 1910-es évekig rohamosan növekedett. Az 1920-as évektől abszolút számban a tanulók száma elmaradt az 1910-es évitől, azonban ez a 10-15 éves korosztály létszámának csökkenésével függött össze, hiszen minden száz 10-15 éves korú lakosra jutó polgári iskolai tanulók száma a két világháború között folyamatosan nőtt. 1900-ban 12,8%, 1910-ben 16,2 %, 1920-ban 26,8 %, 1925-ben 29 %, 1930-ban 36,7 %.io A beiskolázottak számának növekedése és a középiskolai beiskolázás párhuzamos növekedése azt eredményezte, hogy a polgári iskola a fővárosban egyre inkább a kispolgári, sőt a munkásrétegek számára is elérhetővé vált. A polgári iskolák oktatási rendszeren belüli szerepét illetően éles vita bontakozott ki a közoktatás országos irányítói és a fővárosi oktatásügy vezetői között. Trefort Ágoston vallás és közoktatási miniszter már 1879-ben, egy leiratában figyelmeztette a főváros tanfelügyelőjét: "A polgári iskolákból is egy kis gimnáziumfélét akartak csinálni, miáltal a polgári iskolák iránti nagyközönséget zavarba hozták. A polgári iskolákról alkotott e téves felfogást ki kell tisztázni."^

1 A leiratot követően készült el a polgári iskolák új tanterve. A fővárosnak sikerült elérnie, hogy a helyi tantervet tárgyaló bizottság elfogadta azt az indok8. ILLYEFALVY I. Lajos: A közoktatás Budapesten ... 9. p. 9. HAVAS István: Budapest községi oktatásügyének vázlatos története ... 61. p. 10. BABIRÁK. Mihály-dr. KOKOVAI Lajos: A székesfővárosi községi polgári iskoláik kialakulása és társadalmi jelentősége. Budapest (1935) 31. p. 11. Magyar Országos Levéltár VKM 1879. szept. 5. 255