Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 5. Marjanucz László: A zsidó-keresztény vegyesházasság Szegeden a századfordulón

foglaltak állást, a szegedi hitközség erőteljes hazafias érzületét nyilvánította ki "a kerékkötő rabbikkal" szemben. Szeged a fenti határozatoktól függetlenül kész volt a zsinagógában áldást adni a vegyesházasságokra. Ezzel a szent kötelességgel - mondta Rózsa Izsó - nemcsak a zsidó vallásnak, hanem a magyar hazának is tartoznak. Más álláspontra helyezkedett Lőw Immánuel, aki a vegyesházasságok tényét összeegyeztethetetlennek tartotta a zsidó szokásjoggal. így ebben a kérdésben szakadás állt be a hitközség vezetősége és a rabbi között. Jóllehet akadt még szegedi hang a rabbigyűlés mellett, így pl. Szivessy László jeles ügyvédé, de összességében kisebbségben maradt a hangos vallási szárny. Jellemző a helyi zsidóság vallási elközömbösülésére, hogy Szeged első felekezeten kívüli polgára Back Sándor kereskedő lett. Minden esetre a törvény fogadtatásával kapcsolatos viták már jelezték, amit egyébként személyes visszaemlékezések is megerősítenek, hogy a zsidó vallás nem könnyítette meg a vegyesházasságot. Nézzük ezek után a számokat! Szegeden 1906-ban 898, 1907-ben 1153, 1908-ban 1121 házasságkötést regisztráltak. Ezek közül összesen 92, 98, illetve 131, azaz a házasságkötések 10,2, 8, illetve 11,7 %-a tartozott a vegyesházasságok körébe. Látható, hogy 1907-ben a házassági hajlandóság számszerű növekedése ellenére valamelyest megtorpant a vegyesházasságok trendje. Ez elsősorban a református lakosság hirtelen nagyobb arányú kivándorlásával volt összefüggésben. Szeged vegyésházassági szerkezetében sajátos vonás voll, hogy az ilyen típusú társadalmi kapcsolatteremtés legintenzívebb módon a katolikusok és reformátusok között alakult ki. Utóbbiak felekezeti népességükhöz viszonyítva legnagyobb arányban léptek vegyesházasságra (1907-ben pl. a házasulandó református férfiak 34 %-a). Míg ugyanez az arány a római katolikusoknál 20 %, az izraelita vallásúaknál csak 3 %. Ezek a számok egyszerre jelzik, hogy nem nehezedett különösebb társadalmi nyomás az egyéni asszimiláció vegyesházassági stratégiájára, másrészt nyilvánvaló, hogy a katolikus vallás biztos többségi helyzete és városi hagyományai inkább a katolikus endogámia irányába hatottak. Ezzel ellentétben a közvetlen szomszéd, de alapvetően református jellegű Hódmezővásárhelyen az 1907-ben házasuló református férfiak 68 %-a más felekezetű hölgyet vett el. Módosul a kép, ha a felekezetileg vegyes egybekeléseket a nők oldaláról vizsgáljuk. Feltűnő, hogy 1905 és 1908 között a Szegeden férjhez ment katolikus nők évenként kb. 65 %os átlagban választottak más felekezetű partnert. Ugyanez a mutató a zsidó lányok esetében kb. 5 % évenként. A nők részéről nagyobb mértékben megmutatkozó vegyesházassági hajlandóság valószínű oka nemcsak a vallásukhoz fűződő viszony rugalmasabb kezelésével, hanem a családi és anyagi kötelékek, illetve kilátások független mozgásteret csökkentő hatásával is magyarázható. Nem véletlen, hogy a Napló "előkelő esküvők" rovatába szinte kivétel nélkül a felekezeti eliten belül létrejött házasságok kerültek, mint pl. Scheer Simon (orvos) és Prosznitz Margité (gazdag kereskedő lánya), akik tiszteletére maga Lőw Immánuel adott díszebédet/Mindent egybevetve a századforduló elején Szegeden az évenkénl megkötött házasságok átlagosan 10 %-a volt vegyes jellegű. Ha most csak a zsidó-keresztény vegyesházasságokra fordítjuk figyelmünket, ott is hasonló arányokai észlelhetünk. 1895 és 1915 között összesen 216 alkalommal anyakönyveztek zsidó-keresztény házasságkötést. Amennyiben arányukat a Szegeden lakó zsidó népességhez viszonyítjuk, tehát az évente átlagos tíz házasságot a 6800 fős populációhoz, Szeged összlakosságának közel 6 %-ához, akkor a vegyesházasságot nem tekinthetjük tömeges asszimilációs mintának. Azonban, ha a zsidó-keresztény egybekelések számát az ugyanazon évben kötött összes zsidó-zsidó házassággal vetjük egybe, akkor a vegyes kapcsolatok elérték a tiszta zsidó-zsidó házasságok 12 %-át (évi kb. 8-10 vegyesházasság aranylott a kb. 55 tiszta zsidó-zsidó házassághoz). Ez közel megfelelt az országos átlagnak, de valamivel meghaladta a környező asszimilációs központok rátáját (Arad, Szabadka). 250