Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 3. Horváth József: A győri végrendelkezők családi konfliktusai a 17. század első felében

egyiküket sem jelöli örökösének, hanem mindent a feleségére hagy, hogy minden csak "ŰZ eo Directioia es Dispositioia alat" legyen 58 A többi esetben a velük való bánásmód vegyes: egyesek ugyanúgy jelölik örökösükül, mint saját gyermekeiket, mások csak hagyományokat adnak nekik; ki senki nem tagadja őket; a legszélsőségesebb Holtsapffel Markus rendelése, aki mostohalányának, mivel őt már mindenből kifizette, 5 ft 60 pénzt hagy csak 59 A gyermekek után az atyafiakról esik szó legtöbbször forrásainkban. Hogy sok probléma volt velük e téren, azt bizonyítja az, hogy mennyire körültekintően igyekeztek testálóink őket kielégíteni, de az is, hogy milyen alaposan megmagyarázták, ha nem hagytak nekik semmit. Az esetek egy részében a hagyomány konkrét személyeknek szólt, míg más esetekben csak Összefoglaló néven emlegették őket. Emiatt felvetődik a kérdés: kit tekintettek ekkortájt "atyafi"-nak

y hányadig ízig terjedt ki? Wenczel Gusztáv egyetemes jogtörténeti munkájában azt említi, hogy a germán örökösödési jogban az oldalág a 7. ízig örökölt, Tagányi Károly pedig ezzel egyetértve a hazai gyakorlatról azt mondja, hogy a katolikus vallás és a Hármaskönyv egyaránt a negyedik ízig tiltja a házasságot, tehát addig tart a vérrokonság.

60 For' rásainkból erre csak egyetlen adatunk van: a nemes Buday Márton rendelkezik úgy, hogy vagyonából ami a hagyományok után megmarad, azt osszák szét rokonai között a negyedik ízig bezárólag 61 Az esetek egy részében azonban ezt észrevehetően korlátozták: az 1636-ban testáló nemes, Hamar Orbán pl. utóörököseinek rendeli közelebb való atyafiait, de csak a "Catholica religio"-n lévőket.62 De nem kevesen vannak azok sem, akik kimondják, hogy az atyafiaknak az ő javaikban semmi keresetük nincsen. Egyesek azonban óvatosabbak: Szöch Ferenc pl. ugyan nem tud arról, hogy osztályos atyafia létezne, de intézkedik arra az esetre is, ha ilyen felbukkanna.63 Más esetekben - mint már említettük - a testáló konkrétan kijelöli, hogy kik azok az atyafiak, akiknek a hagyomány jár, esetleg a rokonsági fokozat pontos megjelölésével. Néha még azt is kijelöli, hogy ki nem kaphat abból! Az 1637-ben Jaxitth Szabó Miklós özvegyeként testáló Tarrodi Anna asszony pl. -"- aki vagyonát tételesen osztja ki a megnevezett atyafiaknak -, egyik rendelését így zárja: "Az mit penigh Tarrodi Susanna Ochemnek hátiam átkomban legyen, ha mit abbul az Ura kezeben adna, ketßer mondom, mert tékozló ember az"M Hogy e korban tartottak az átok erejétől, azt mutatja az is, hogy Horuatt Mártonné csak azért hagy az egyik atyafiának 15 forintot, hogy az "ne mongion halálhírben gonoßt", mert egyébként eleget költött már rá.65 És talán hasonló meggondolásból cselekedett Szalay Györgyné is, aki 1624-ben 3 megnevezett atyafia mellett hagy két olyannak is, akinek a neve nem jut az eszébe, mert már nagyon régen látta őket, de a megnevezettek meg tudják mondani, kikről van szó.

66 Hogy az atyafiság néha nem nyugodott bele a nekik szánt hagyományba, azt mutatja, hogy a városi protocollumokban lejegyzett peres ügyekben nem ritkán hivatkoznak egy-egy testamentumra is. Hogy csak egyet említsünk: 1608-ban jelentkezik a városnál Nemety Pál deák két öccse, akik elmondják, hogy bátyjuk halála előtt - "1607 tayban" - a főemberek 58. GYKHL Végr. 1. köt. 174-175. p. 59. Uo. 2. köt. 77. p. 60. Egyetemes európai jogtörténet. 2. kiad. (Buda, 1870.) 226. p. illetve A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. I. rész - A családi és Öröklési jogszokások (Bp., 1919.) 43. p. 61. GYKHL Végr. 1. köt. 1%. p. 62. Uo. 2. köt. 159. p. 63. Uo. 121. p 64. Uo. 158. p. 65. Uo. 1. köt. 97-98. p. 66. Uo. 167. p. 241