Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 3. Horváth József: A győri végrendelkezők családi konfliktusai a 17. század első felében

delkezése sértette mind feleségének, mind gyermekeinek érdekeit. Ennek ellenére nem találtunk példát arra, hogy valaki ez ellen szót emelt volna. Találunk viszont olyan végrendelet-párokat is, ahol a kettő egybeolvasása családi konfliktust sejtet. Nézzünk meg egy példát erre is! Szimberger György 1619 őszén készült testamentumára a pontosság jellemző: mindent hagyományként oszt fel felesége és János nevű fia között, tételeit aprólékosan elrendezve: így megszabva pl. azt, hogy a feleségéé a felső, míg fiáé az alsó malom legyen. Kettőjükön kívül csak néhány apróbb hagyományt tesz másoknak. E kínos precízség, valamint néhány rendelésének hangulata arra enged következtetni, hogy felesége és fia nem lehettek valami jó viszonyban egymással. Ezt megerősíti utóörökös-rendelése 1620 májusában, melyben pénzügyeinek állását pontosítja, nyilván a későbbi viták elkerülése végett.^ Özvegyének 1628 őszén kelt végrendeletéből azután még érdekesebbé válik a kép: ő ugyanis vagyonát 2 lánya között osztja fel hagyományképpen és hozzáteszi: halála után Szimberger János az Ő maradékait meg ne háboríthassa, mert őt mindenből megelégítette, ami az atyjától reá maradt.

19 Tehát arról van szó, hogy János a férj, a 2 lány pedig a feleség első házasságából származott, közös gyermekük nem volt, így mindegyik fél a saját maradékainak igyekezett hagyni vagyonát, ami érthető is; de hogy a másikéról meg sem emlékeznek egy kis hagyománnyal sem, az mindenképpen ellentétekre utal.20 Mindenképpen külön említést érdemel az a két esetünk, amelyben 3-3 forrásunk ismert, mivel az egyik testáló 2 testamentumot is készített. Ezekben azt is figyelemmel kísérhetjük, hogy a körülmények változásával hogyan változót a testáló utolsó akarata. 1621-ben készült Balthauser Prukner végrendelete, melyben vőjét és unokáját hagymányokkal elégíti ki (a lánya már meghalt) és mindenét feleségének, Máriának hagyja, hogy arról szabadon rendelkezhessék, mivel együtt keresték.2l Az özvegy 1627-ben István Márton házastársaként testál és néhány hagyományon kívül mindent férjének hagy, hivatkozva arra: a vele tett kézfogón ő megígérte mostani férjének, hogy ha legalább egy esztendőt együtt töltenek, úgy mindenét neki hagyja; és mivel azóta hét év telt el, ezen ígéretét itt is megerősíti; kiköti ugyanakkor azt is: ha az ura előbb halna meg, mint ő, "ugy Senkij az ö attyafiay közzül ez testamentom ßerint ualo rendelethez ne nyúlhasson". Férje lányának pedig, akit ő - úgymond édes lányaként szeret, nem hagy semmit! E furcsának tűnő döntését viszont részletesen megindokolja a következőkkel: - ha a lány férjhez menetelét megérik, tudják, hogy mit kell neki adniuk; - ha ő - a testáló - halna meg előbb, úgy férje - a lány édesapja - tudja, hogy mit kell tennie; - ha a férje halna meg előbb, úgy ő - aki a mostohát lányának vallja - tudja hogy mit kell tennie; - ha viszont mindketten meghalnának, úgy úgyis e lány lesz egyedüli örökösük, csak az oldalágat kell szokás szerint kifizetnie.22 Bár ezen érvelés formailag hibátlannak tűnik, az ügy utóéletének ismeretében e szokatlan döntés mögött az átlagosnál csavarosabb eszű testálónk spekulációját véljük látni. 1630ban ugyanis újabb végrendeletet tesz - ismét Balthauser Prukner Özvegyének mondva magát! -, amiben már nincs szó a mostohalányáról - talán ő is meghalt közben? -, viszont 18. Végrendelete és eodicillusa egymás után: GYKHL Végr. 1. köt. 129-131. p. 19. Uo. 136-138. p. 20. Hasonló lehet a helyzet pl. Döbrösy Szabó Györgyék esetében is, akinek 1639-ben testáló felesége vagyonát Pesti István nevű fia, valamint férje között osztja meg; a férj 1644-ben testálva nem említi e mostohafiát, említi viszont házas leányát és János nevű fiát, akiket viszont a felesége nem'említett (GYKHL Végr. 2. köt. 215217. p. és 301-303. p.) • • 21. GYKHL Végr. 1. köt. 141-142. p. ^ 22. Uo. 55-59. p. 236