Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 1. Kovács Katalin: Konfliktusok és konfliktuskezelési technikák egy sváb faluban

népét azok saját határából. így vásárolták fel szinte teljes egészében a versendi határ szőlőtermesztésre alkalmas részét és jelentős nagyságrendet képviselt a bólyi birtokosok aránya a monyoródi szőlőhegyen is. A konfliktus hosszú ideig rejtett maradt, hisz forma szerint a szabad piacon tulajdonok cseréltek gazdát, de mert a "macikénak" és "másokénak" elkülönítésére a bólyiak igencsak érzékenyek voltak, terjeszkedésük "magyarázataként" amazok laza munkaerkölcsét és pocsékoló hajlandóságát könyvelték el. E "magyarázat" - tartalmától függetlenül - a konfliktus ideologikus hárításaként értelmezhető. Figyelmünket a lokális (származási) közösség belső tagolódásra irányítva anélkül, hogy részleteznénk a statisztikai adatokat, két, nagyjából hasonló gazdasági súlyú és társadalmi megbeszültséggel (presztízzsel) bíró csoportot különíthetünk el: az önálló, magukban, segédekkel és/vagy inasokkal dolgozó iparosok és a birtokos parasztok csoportját, Bolyban a húszas-harmincas években a mezőgazdaságból élők és az iparban foglalkoztatottak aránya nagyjából kiegyenlített volt, kb. 40-40 %-át tettek ki a község keresőinek, ami azt jelenti, hogy társadalomszerkezetét illetően a település inkább hasonlított a mezővárosokra, mint a korabeli falvakra. Röviden jellemezve a két csoportot és érdekviszonyaikat, a következőket mondhatjuk: a parasztság rendkívül sikeres volt a birtokaprozódás megakadályozásának tekintetében, a vizsgált periódusbanS mintegy 100, tíz holdon felüli gazdaságot működtetett, s ezeknek közel fele nagyságát tekintve meghaladta a negyven magyar holdat. E gazdasági hatékonyság mögött a tradició eszközrendszerének sikeres alkalmazása állt, nevezetesen az öröklési szabályok szigorú betartása, a házasságkötési és szülési stratégiákat szabályozó konvenció és az ilymódon biztosított tőkeerő révén a birtokvásárlási törekvések eredményessége. Ha mármost azt a kérdést tesszük fel, hogy voltak-e érdekellentétek a paraszt és | iparosközösség között reprodukciójuk feltételrendszerét, társadalmi pozícióik megőrzését vagy meghaladását illetően, akkor erre a kérdésre igennel kell válaszolnunk, hozzátéve, hogy ezek a konfliktusok is többé-kevésbé rejtettek maradtak és az elkülönítő jegyek szimbolikus reprezentációjában is csak töredékesen nyilvánultak meg. ' A parasztság számára ugyanis a relatíve nyitott iparos közösség, (amely a regionális piac felvevőképességén túl, mindenekelőtt e nyitottságának köszönhette rendkívül gyors ütemű gyarapodását), azt a veszélyt hordozta létével magában, hogy megkérdőjeleződnek azok a jól bevált tradicionális technikák, amelyet a zárt, hagyományos paraszttársadalom oly sikerrel alkalmazott gazdasága és befolyása megőrzése vagy meghaladása érdekében. A századvég és az azt követő időszak Magyarországának adott civilizációs szintjén mind a törzsöröklési rend sokesetben kegyetlen érvényesítése, mind a házasságkötésekkel és a születéskorlátozással kapcsolatos szabályok betartatása csak úgy volt lehetséges, hogy a csoporthoz tartozók valamennyien legitimnek fogadják el azt a tradició által szentesített rendet (Weber), amely a hatékonyságnak állott szolgálatában. E legitimációra jelentett potenciális veszélyt az ezen elveket kevésbé következetesen alkalmazó, mégis sikeres iparosközösség. Más oldalról - és ez is a rejtett érdekellentétekhez tartozik -, a tőkéjét befektetni szándékozó módos iparosság mint versenytárs jelentkezett vevőként az amúgy is szűkös földpiacon. (Ez utóbbi természetesen az iparosok oldaláról is megfogalmazható és az előbbinek is határozott relevanciája volt hosszútávon mindenképpen, t.i. a helyi piac korlátozottságát jelentette a parasztság tradicionálisan leszorított fogyasztói magatartása.) Röviden ugyanis-mindenekelőtt az építő szakmákban dolgozók és az asztalosok számára biztosított piacot a parasztok gazdasági hatalmának szimbolikus reprezentációja, amely a hatalmas, 4-6 szobás, városi (nem is kispolgári) mintára építtetett szecessziós polgárházakban és azok reprezentatív berendezésében öltött formát, ezek azonban több generációra szóló, egyszeri beruházások voltak. A tárgyi világ többi eleme, az öltözködés, a táplálkozás, a 5.1935-bcn a 5-50 holdas gazdaságok száma 107 volt, átlagos területük 22,1 kh. Mellettük 2 db 50 kh-nál nagyobb és 182 db. 5 kh-nál kisebb gazdaság működött. Ld. KSH. 1937. 225