Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 10. Hudi József: Hatalomgyakorlás a nemesi községekben a 18-19. században

tott a kezében. A nagy kiterjedésű, tehetős községekben (pl. Nemesvámos, Noszlop, Szentkirályszabadja) a legfontosabb tisztségek komoly befolyással párosultak, s jelentős többletjövedelmet is biztosítottak a hivatalviselőknek. A szűk határú, rossz természetföldrajzi adottságú községekben azonban bizonyosan tehertételt jelentett a tisztségvállalás. (Csak példaképpen: Szentgálnak 1833-ban 6600, Halimbának 6000, Öcsnek 2600, Borszörcsöknek, Noszlopnak, Nemesszalóknak 2000-2000 pengő forint volt a bevallott évi tiszta jövedelme, sok közbirtokosságnak és nemesi községnek azonban még az 500 pengő forintot sem érte el.)l5 Nem állítható az sem, hogy a kedvező helyzetű községekben a jómódú birtokosok mindegyike közvetlenül részt kívánt volna venni a hatalomgyakorlásban. A befolyásosabb családok inkább az alsóbb megyei tisztségekre (pl. esküdt, szolgabíró, járási biztos) pályáztak. Példaként említhetjük a szentkirályszabadi kurialisták közül a Rosos, a vámosiak közül a Paál, a mencshelyiek közül a Duchon családot. Az önkormányzati hatalomgyakorlásban számos egyéni és csoportérdekből keletkezett konfliktusra kellftt megoldást találni. Az elöljárók körében a leggyakrabban előforduló visszaélések a következők voltak: - a közjövedelmek hűtlen kezelése, - hivatali megvesztegetés, - részrehajló ítélkezés, - a hivatali hatalommal való visszaélés.i

6 A vármegyéhez az elöljáróság visszaélései miatt benyújtott panaszok mögött legtöbbször mélyebb, az egész közösséget érintő ellentétek húzódtak meg. Ezek egy része gazdasági (pl. a szegényebb rétegek harca a földért, a legelőért, erdőért), más része jogi jellegű (pl. az agiliséit kiszorulása az önkormányzatból), de felbukkannak a vallási ellentétek is. (Pl. a többségben vagy hatalmi pozícióban lévő protestáns nemesség korlátozza a katolikus jobbágyok, szolgák szabad vallásgyakorlatát, illetve fordítva.) A felmerült konfliktusok megoldása három szinten történhetett: 1. A lakosok egymás közti, illetve az egyes elöljárók és lakosok közti ügyeket általában a helyi önkormányzaton belül intézték el, fenntartva a feljebbvitel lehetőségét. 2. Az egyes magánszemélyeknek az egész elöljáróság elleni panaszai a szolgabíró ítélőszéke elé kerültek. 3. Bizonyos ügyek (pl. nagyobb bűnügyek, polgári perek), a község más község elleni vitás ügyei (pl. határhasználat), vagy az egész községet érintő kérdések esetében a vármegye joghatósága döntött. A Veszprém vármegyei törvényszéken 1828-1839 között vezetett rabnyilvántartásokbóU7 kiderül, hogy az önkormányzati hatalomgyakorlásból származó vitás kérdéseket az esetek túlnyomó többségében helyben elintézték. A tizenkét év leforgása alatt csupán egy-két esetben fordult elő, hogy valakit ellentállásárt, a tisztségviselők becsmérléséért ítélnek el. Nemes Csörgei Sámuel szilasbalhási lakost, birtokost pl. "makacs ellenszegülésért" másfél évi, vasban eltöltendő, heti egy napi bojttel járó, közmunkával súlyosbított börtönbüntetésre ítélik 1837-ben. Nemes Bóday Ferenc öcsi lakos "erőszakos etetésért" hasonlóan kemény büntetést kap. Fél évi, vasban eltöltendő börtönnel, közmunkával, s heti két napi koplalással büntetik 1839-ben. 15. Uo. ÍV. 1. b. 601/1833. közgy. sz. A királyi koronázási költségek Veszprém megyére eső részének kivetéséről készült lajstrom. 16. ZSOLDOS Ignác A szolgabírói hivatal. Közrendtartási rész. Pápa, 1842. 455. p. (A nemesi község elöljáróságának esküformájában előforduló visszaélések.) 17. VeML IV. 3. Veszprém vármegye Sedriájának iratai. Rabprotocollum 1828-1839. 219