Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 4. Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkunságiak törekvései a Jászkun Kerület igazgatásának demokratizálására 1843–1844-ben

Mihálytelek 71 Kunszentmiklós 399 Jászberény 637 Szabadszállás 212 Jászkisér 14 Halas 241 Jászfényszaru 8 Félegyháza 317 Jász Szt. György 19 Fülöpszállás 229 Jászjákóhalma 60 Jászapáti 1 Jászság Összesen: 810 Kiskunság összesen: 1.398 Pethes minden igyekezete ellenére a Jászságból kevesebben írták alá mint a Kiskunságból. Minden valószínűség szerint ez a beadványban is említett megfélemlítettségnek a következménye. Az aláírásokat vizsgálva birtokos polgárok és mesteremberek mellett a nemesek neveit is megtalálhatjuk. A népességhez viszonyított arányánál jóval nagyobb a honoráciorok résztvétele. Merészebbnek közülük is a kiskunságiak bizonyultak. A Kiskunságban is kimagasló a kunszentmiklósiak résztvétele, ahol az aláírók között van a főbíró, 5 tanácsos, 8 ügyvéd és 10 választott polgár. Kiskunhalason 6 ügyvéd, 1 mérnök, 1 orvos és 1 táblabíró írt alá. Jászberényben csak 5 ügyvéd 1 választott polgár és 1 táblabíró található az aláírók között. Kicsit késve, már az országgyűlési beadvány után kezdték a szervezkedést a Nagykunságban. A vezető szerepet Túrkeve és Kisújszállás vállalta. Augusztus 19-én fogadta el a kisújszállási tanácsülés azt a rendezési tervet, amelyet a Jászkun Kerület minden helységének megküldték, s amely végül irányadóvá vált. A nagykunsági szervezkedés higgadtságával, átgondoltabb javaslataival hatott a kerületek többi helységére is. Részletesen kidolgozott mintát készítettek a képviseleti rendszer bevezetésére, megszabva a választók és válaszhatók körét, a választások módját. Tervezetüket Kunszentmárton és Karcag teljes egészében elfogadta, Kunhegyes és Madaras némi módosítással, a többi kiskun és jász település is ehhez igazodott. Egyedül Jászjákóhalma zárkózott el minden haladó törekvéstől. Szerintük nem kell népképviselet, mert az csak felfordulást eredményezne. Érdemes itt megjegyezni, hogy korábban 60 jákóhalmi aláíró gondolta az ellenkezőjét. Ezek a javaslatok nem az országgyűléshez, hanem a kerületi közgyűléshez kerültek, ahol ekkor már szó sem lehetett elsikkasztásukról. Az 1843. szeptember 4-i közgyűlésen így végre elfogadták a részletes rendezési tervet, mely tükrözte a kerület lakosainak kívánalmait is. A tervezetet a közgyűlésből hivatalosan felterjesztették az országgyűléshez és megküldték a vármegyéknek. Kérdés tehát, hogy szükség volt-e népmozgalomra, hiszen végül a közgyűlésen elfogadott rendezési javaslatot vitatta meg az országgyűlés. Kimondhatjuk, hogy igen, mert, a megrettent tisztikar így nem akadályozhatta meg a sérelmeknek az ország nyilvánossága elé kerülését. Az országgyűlési követi tisztet betöltő főkapitány fellépését a rendezés szükségessége ellen, elsöpörte a haladó szellemű követek kiállása a Jászkunság népe mellett. Igaz, a törvényjavaslatból 1844-ben nem született törvény, de a kerület törekvéseit többé nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A felvetődött problémák orvoslását részben 1848, részben a kiegyezés utáni polgári korszak hozta meg. Végezetül szólni kell a mozgalom megtorlásáról, a kerületi vezetés és a nádor ellenreakcióiról. A szeptemberi országgyűlési beadvány felolvasása után a nádor - a Jászkun Kerület főbírája - azonnali vizsgálatot rendelt el, bár kikötötte, hogy maga a folyamodás az intézkedés okául ne szolgáljon. Kivizsgálandónak tartotta, hogy: 1. a petícióhoz csatolt aláírásokat az aláírók beleegyezésével írták-e; 2. ki és hol készítette a folyamodványt, s a kiskunok 174