Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 8. Pálmány Béla: Nógrádi armalista családok küzdelmei nemesi kiváltságaik megőrzéséért
(Vrbovka), illetve Hont vármegyébe költözött tagjai viszont tanultságuk és birtokos nemes leányokkal kötött házasságok révén földbirtokhoz, illetve vármegyei tisztségekhez jutottak és felemelkedtek a nemesi középrétegbe. 30 Végül a lóci Szeles család nemességigazolásának többéves története nem is egy eredetileg nemességet szerzett, de "ősi szabadságait" két-három nemzedéknyi időre elvesztett armalista család küzdelme, hanem arra példa, hogy a nemességbizonyítási perek - kellő kitartás és furfangos ügyvédek felfogadása esetén - nyilvánvalóan címerlevelet soha nem szerzett ősök utódainak is lehetőséget nyújtottak a társadalmi felemelkedésre. A falu összeírásai ugyanis a 17-18. században mindvégig az adózó jobbágygazdák között mutatják ki az egyre szaporodó számú Szeleseket. Az Urbárium tabellájába is beírták 4 féltelkes és 2 negyedtelkes Szeles nevű gazda nevét. Mégis, 1785 körül Szeles Ferenc, István, Mihály, József és Albert megbízták Glosius János ügyvédet, hogy indítson pert nemességük elismertetése végett. Arra hivatkoztak, hogy vérrokonai annak a kecskeméti lakos Szeles Mátyásnak, aki 1632-ben címereslevelet kapott. Nógrád vármegye főügyésze azonban hamisítványnak találta az "eredetiben" bemutatott annalist és a bíróság első fokon elutasította a kérelmet. A család azonban "számtalan fáradságára és költségére" folytatta a pereskedést Pest-Pilis-Solt vármegye bírósága előtt. Itt azonban a családfát nem találták hibátlannak. A per országos üggyé vált, mivel hasonló nevű nemességigénylők ekkoriban más vármegyékben is folytatták keresetük érvényesítését: a PPS vármegyeiek 1787-ben, a zempléniek 1788-ban, a Csanádba költözőitek ezt követően "legfelsőbb helyről" kaptak igazolást. A szécsényi előnevű Széles (így!) família a 18. század közepén elszármazott Erdélybe is. Széles Mihály 1760 és 1770 között Kolozsvár, testvére, Tamás pedig 1782-ben Abrudbánya (Abrud) főbírája volt. Igazolásukat kérve arra hivatkoztak, hogy nemeslevelük 1784-ben a Horia-Closca felkelés idején elveszett. Valamennyi távoli Szeles hivatkozott nógrádi őseire is. Végül a "nyomorult adózó állapotukra" hivatkozó nógrádi családtagok is célhoz értek: 1798. június 15-én a király megerősítette nemességüket. Egész seregnyi, korábban adózó lóci Szeles vált így kiváltságossá; 1809-ben 90,1825-ben 36 ilyen nevet viselő férfiút írtak össze, de más nógrádi falvakban is átszármaztak többen. Előjogokat szereztek ugyan, de vagyonilag zsellérsorban éltek, mint Nagy Iván jellemezte, "igen középmódú állapotban",.31 Előadásunkból - bár terjedelmi okokból csak néhány példa bemutatására volt lehetőség - kitűnhetett, hogy az 1722-1755 közötti nemességvizsgálatok majd az 1774-1848 közt lefolytatott nagyszámú "produkcionális per" kitűnő forrásanyagot képeznek a magyarországi rendi társadalom fennállása utolsó másfél évszázada tipikus és jelentős konfliktusaihoz. Tétjük nem volt kevesebb, minthogy családok, egész nemzetségek megőrzik-e, illetve visszaszerzik-e személyi és vagyoni szabadságot biztosító előjogaikat, vagy elvesztik nemességüket és ezáltal jogilag is lesüllyednek az adózó jobbágyok tömegeibe. Az ellentétes érdekek az adózók számát növelni akaró állami hatóságok és nemesi vármegyei testületek, illetve a nemzetségként összefogva a felemelekedésért, a lesüllyedés megakadályozásáért küzdő "gyanús és kétséges nemesek" között feszültek és a vitákat bírói döntések zárták le - a hosszadalmas, sok költséget, fáradságot igénylő eljárás végén nagyobbrészt a nemesség elismerésével, kedvező módon. A nemesi jogállás megőrzéséért folytatott perekből képet kaphatunk egy-egy nemzetség nemességszerzésének körülményeiről, foglalkozásáról, vagyoni viszonyairól, házassági kapcsolatáról, vándorlásairól, társadalmi feltörekvési szándékainak szubjektív indítékairól. A forrásadottságok lehetővé teszik, hogy teljes vármegyék feudális kiváltságosainak makrostrukturális átrétegződését is megismerjük - több kutató pedig több vármegye nemesi társadalmának a feltárására és összehasonlítására is vállalkozhatna. 30. PÁLMÁNY B. (1982) 80-81. p. 31. Uo. 82-83. p. és NML IV. l/h. Nemességi ir. Szeles cs. ir. 148
