Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 8. Pálmány Béla: Nógrádi armalista családok küzdelmei nemesi kiváltságaik megőrzéséért
t RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Pálmány Béla NÓGRÁDI ARMALISTA CSALÁDOK KÜZDELMEI NEMESI KIVÁLTSÁGAIK MEGŐRZÉSÉÉRT Hajnal István a rendi társadalom jellemzői közül kiemelte, hogy míg a "modem társadalom legfeljebb osztályokat ismer, nyílt, egymásbamosódó rétegeket, amikbe mindenki bejuthat az erők szabad érvényesülésének alapján... A középkor és az újkornak első századai ezzel szemben megrögzött rendi rétegekhez és alakulásokhoz kötötték az embert és a mozgást, az érvényesülést. A szabad mozgásért való küzdelem lett a legújabb kor jelszava, abban látta a haladás, a boldogulás alapfeltételét"} Az apáról fiúra szokásszerűen öröklődő státus, nemesi birtok vagy jobbágytelek, változatlan mesterség vagy hivatal gyakorlása az élet isteni elrendeltetésű rendező elvévé vált. Minden kezdeményezés, amely az elég önálló helyi társadalmak ranglétráján felemelkedést vagy letaszítást eredményezett ellenállást, konfliktusokat váltott ki az érintettek körében. Ugyanakkor mindenütt, különösen az európai feudalizmusban állandó a mozgás, csak lassú, nemzedékeken át húzódik. "Mindenekelőtt a családokon alapszik, s nem zárja be az egyént a nagycsalád, az atyafiság kereteibe." Magyarországon közismerten Werbőczi határozta meg a rendek sajátos előjogait. A Tripartitumban ugyanis - az 1514-es parasztháború sokkoló hatására a köznemesség társadalmi és politikai követeléseinek érvényt szerzendő - kimondta az egész nemesség "egy és ugyanazon szabadságát", illetve a parasztság "örökös szolgaságát" - jogilag éles határvonalat húzva a kiváltságokat élvezők és a személyi szabadságuktól is megfosztottak közé. 2 Csupán a törvények szerint elismert nemesek élvezték a teljes személyi szabadságot és jogi cselekvőképességet, a kizárólagos birtokháborítást, a mentességet a jobbágyi adók és szolgáltatások alól. így a nemesség megszerzése, a megszerzett, vagy öröklött kiváltságok, birtokok megőrzése a társadalom széles rétegeinek - egyéneknek és közösségeknek - képezte a fő törekvését. Az "igazi" nemességen kívül azonban még sokféle, a teljes jobbágyi alávetettséghez képest felszabadulást, társadalmi felemelkedést jelentő egyéni és közösségi kedvezmény, előjog létezett a kései feudalizmusban, melyek megszerzése, megőrzése sok családnak, helyi közösségnek a létérdekét képezte. E kiváltságoltak közé tartoztak a török időkben tömeggé vált végvári vitézek és magánföldesúri hajdúk, továbbá a földesúri joghatóság alól személyükben felszabadítottak, akiket szabadosoknak (libertini) neveztek, a taksát fizető kézművesek, a kereskedők és a kiváltságos helységek a maguk különleges jogállásával. 3 A kiváltságok között általános volt a robot megváltása és a szabad költözés joga, amihez a 1. HAJNAL István: Az újkor története. Bp., 1936. (reprint 1988) 69. p. 2. Hajnal I. (1936) 71-72. p. ECKHART Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp., 1946. 326-327. p. 3. VARGA János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556 -1767. Bp., 1969. átfogó képet nyújt az átmeneti rétegek és az armalisták helyzetéről.
