Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 6. Darkó Jenő: A görög rítusú egyház státusza Erdélyben a 18. században

görög rítusú püspök kinevezéséről van tudomásunk,20 így ismert Brankovics Száva tevékenysége is.2i Az erdélyi románság világi státuszában és egyházi hovatartozásában nagy fordulat következett be a török kiűzését követően, a Habsburg-uradalom magyarországi berendezkedésének, I. Lipót uralkodásának időszakában. Nézetünk szerint az előzmények ismeretében a görög rítusú románok vallási uniója esetében annak egyháztörténeti jelentőségéről és nem kizárólag politikai jellegéről kell beszélni.22 Az ügy tétje a bécsi udvar részéről nyilvánvalóan az ellenreformáció hadállásainak megerősítését kívánta szolgálni. Az unió mellett kiálló román papság lépését nem egy korábban vélt egyházi önállóság visszaállítására tett kezdeményezésként, hanem annak reálpolitikai jelentőségén túl a kálvini befolyás ellen történt fellépésként kell megítélni. Hiszen a görög rítus dogmatikai és liturgikus kérdésekben mégiscsak közelebb állott a római katolikus egyházhoz, mint a keresztény dogmatika és liturgia lutheri, vagy kálvini felfogásához. Nézetünk szerint a görög rítusú román egyház az athanazioszi fordulattal az önállósulása felé vezető úton a protestáns egyházi befolyást a pápai fennhatósággal kívánta felcserélni. Természetesen a román felfogás mindig abból indult ki, hogy a protestáns befolyást megelőzően a görög rítusú román egyház történetében volt egy korszak, amikor is az a balkáni népekhez hasonlóan autokefall formában szerveződött volna meg Erdély területén is.23 - A bihari román betelepülés tanulmányozása során kitűnt, hogy az ott a 18. században fungáló román települések nem vezethetők vissza a 16. század végi török pusztításokat megelőző korszakra.24 Mivel az erdélyi görög rítusú román egyház esetében ismert első kiváltságlevél a román egyház felett gyakorolt protestáns befolyásról tanúskodik, kézenfekvő, hogy a Hátszegen, a belényesi járásban és Fogaras vidékén a protestáns fejedelemség által megszervezett és a román népesség hitellátását szolgáló egyházszervezettel számoljunk, ebben az értelemben pedig az erdélyi román egyház uniója a római katolikus egyházzal egy lépés volt a felekezeti önállóságnak megfelelő egyházszervezet kiépítése felé. A történeti irodalom a román egyházi unió előkészítését részletesen ismerteti. Tudtunk Theophilosz és Athanaziosz szerepéről - legfeljebb - magatartásukat nem értelmeztük kellőképpen. A görög rítusú román papság egykori szándékának helytelen megítélése mellett az uniót egyértelműen "a jezsuita térítői szellemtől kiinduló törekvések" számlájára írták.

25 Megállapították, hogy "az egyesülés fő mozgatói a jezsuita rend tagjai voltak, különösen Bárányi László Pál gyulafehérvári plébános" - valamint Hevennesi Gábor - "az erdélyi urak részéről gr. Apor István kincstartó és gr. Mikes Mihály, az udvar részéről gr. Kollonich Lipót esztergomi érsek". Nem vették figyelembe, hogy az unió kimondását megelőzte a görög rítusú román papság zsinata 1697-ben, amelyen is kinyilvánították a római anyaszentegyházzal való egyesülési szándékukat. Egyúttal megfogalmazták azokat a követeléseiket, amelyek teljesülése esetén voltak csak hajlandók a római egyházhoz csatlakozni, úgymint kívánták: "]. Hogy a görög szertartású papok és szerzetesek ugyanazon előjogok és jogok részesei legyenek, 20. I. Rákóczi György 1643. évi kiváltságlevelét és az azt követő megerősítéseket Id.: HINTZ, J. /1850/ 70. skk. p. 21. A Brankovics-kérdésről bővebben megjelenés alatt álló dolgozatunkban írtunk újabban: Lipót császár által a magyarországi szerbeknek adományozott kiváltságok háttere. Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve. 22.

1. TÓTH Z. /1943/ II. k. 82. p. 23. A balkáni egyházszervezetre és abban fontos szerepet betöltő szerb autokefal egyházra ld. HADROVICS László idézett munkáit. - Az ipeki szerb pártiárkátusnak a román egyház megszervezésében játszott fontos szerepére mutatott rá id. DARKÓ Jenő: Népességi mozgalmak Erdélyben és környékén a középkorban. Pécs, 1938. 24. JAKÓ Zsigmond: Újkori román betelepülés. In: Magyarok és románok. (Szer.: GÁLDI László - MAKKAl László) Bp., 1944.

1. k. 508. skk. p. - V.o.: DARKÓ J. /1989/ 25.

1. TÓTH Z, /1943/ II. k. 18. p. - Vö. BENKŐ J. /1834/ II. k. 231. p. 129