Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 2. Hudi József: A Veszprém megyei politikai elit a 18-19. században
105 16. század óta: a 17. századtól kimutathatóan a Kun, az Acsády, a Matko és a Torma család van jelen a megyei igazgatásban. A 19. században feltörő családok közül a legfényesebb karriert a Hunkár család futja be, közülük több főispán kerül ki a későbbiekben, de befolyását megőrzi többek között a Boronkay, a Kenessey a Kolossváry, a Koller, a Barcza és a Csapó család is. 3. Hivatal és politikai függetlenség: egy kis birtokstatisztika A reformkori politikai élet markáns arculatú élcsapatát képezték Magyarországon az anyagilag és szellemileg független, művelt köznemesek, '48 nagy művének fő megalkotói. , Létezett-e ilyen, viszonylag független réteg Veszprém megyében, s milyen viszonyban állott a hivatalviselő nemességgel? — E kérdésre egyetlen forrás segítségével szeretnénk felelni: a koronázási "segedelem " - kivetéséhez 1833-ban készült jövedelemösszeírással, mely — mivel bevalláson alapult — pontosnak ugyan nem nevezhető, de az arányok megállapítására mindenesetre elegendőnek tűnik. /22/ A feldolgozás végén arra a meglepő eredményre jutunk, hogy Veszprém megyének — akár Tolnához, akár Fejérhez viszonyítunk — igen vékony és meglehetősen gyenge középbirtokos nemessége volt ekkortájt. Az összeírásban csupán 22 olyan családot találtunk, amelynek bevallott tiszta évi jövedelme elérte vagy meghaladta az 500 pengőforintot, ami egy népes família úri tekintélyének, életszínvonalának megőrzéséhez sem igen lehetett elegendő már ekkor. Ezen 22 családból 1833-ban csak 5 család valamely tagja volt megyei hivatalban, s további kettő vállalt (alispáni) hivatalt 1848 előtt (a Rába és a Bésán). A 22 család tehetősebb része — több mint 2/3-a — pedig távol tartotta magát a vármegyei tisztségektől. /23/ Ezek után már majdhogynem groteszk ötletnek tűnik a 22 család gazdasági erejét a világi és egyházi nagybirtokosokéval egybevetni, akiknek többsége szintén távol tartottan magát a vármegyei élettől, annak irányát — mint látni fogjuk —, mégis könnyűszerrel meghatározhatta. A megyében élő nemesek és " tisztesb " állásúak (honoráciorok, lelkészek, uradalmi tisztek) évi bevallott jövedelme 1833-ban 729.795 pft volt, ebből a 6 egyházi, a 9 világi és a 2 alapítványi nagybirtok 488.348 pft-ot jövedelmezett (66,91 %), a 22 család jövedelme pedig 47.305 pft volt (6,48 %). Vagyis : a legnagyobb birtokosok évi tiszta jövedelmének kb. egytizedével rendelkezett a köznemesség vezető rétegét jelentő 22 család, ami azonos volt a nagyvázsonyi és palotai Zichy uradalom évi jövedelmével. S ha most figyelmen kívül hagyjuk, hogy mindkét rétegnek több vármegyére kiterjedtek birtokaik voltak — ami adott esetben az arányokat tovább módosítja, — kézenfekvőnek tűnik a következtetés: a csekély jövedelmű középbirtokos nemesség csak abban az esetben válhatott a követválasztásokon és tisztújításokon számbajöhető politikai tényezővé, ha szervezetten és a kisnemesi tömegek támogatását élvezve lépett fel, s valamely liberális főúr anyagi segítségét is igénybe vehette. A gazdaságilag, politikailag megosztott nemességen belül ugyanis akadt néhány olyan anyagilag viszonylag jómódú, vezetésre alkalmas személyiség, akik — mint Hunkár Antal, Fiáth Ferenc, Bezerédy Mihály és Kristóf — önálló politikai arculattal jelentek meg a megyei politika színterein. 4. Politikai intézményrendszer és mentalitás Láthattuk, hogy a birtokos nemesség nagy száma, az adott életszínvonal
