Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 9. Szakály Sándor: A magyar katonai elit a második világháború időszakában
467 nem volt különösebb jelentősége a monarchia " nemzetek felett állő " hadseregében, legfeljebb a magyar nem számított előnynek ä nemzet, az ország rebellis hagyományai miatt. Az 1950-es, 1960-as években keletkezett munkákban — történeti feldolgozások, memoárok, irodalmi alkotások — sommás véleményeket olvashatunk, melyek szerint a hadsereg tábornoki és tisztikara zömmel "sváb " származású volt, így eleve németbarát, az pedig döntő múdon befolyásolta Magyarország második világháborús szereplését. A tábornoki és tisztikarról alkotott ezen vélemény nem új keletű, eredete Szabó Dezsőnél, Bajcsy-Zsilinszky Endrénél keresendő. A későbbiek során ezt igyekeztek megerősíteni az egykori " magyar " tábornokok, törzstisztek memoárjai is, gondoljunk csak Nagy Vilmos, Kádár Gyula, vagy épp Shvoy Kálmán munkáira. /6/ Azok a történészek, publicisták akik ezt a kérdést a múltban, de napjainkban is felvetik, általában a névelemzést alkalmazzák igazuk bizonyítására — az már csak természetes, hogy vizsgálódásaiknál csak egy generációt nyúlnak vissza és szigorúan.csak az apák nevére terjesztik ki kutatásaikat —, illetve Szentiványi Domokos egy 1945 után készült összeállítására hivatkoznak. Szentiványi az 1942-es állapotot alapulvéve, névelemzéses alapon arra a következtetésre jutott, hogy a honvédség felső vezetése " sváb " származású. A kérdés az, hogy «ennyiben tekinthető tudományos megalapozottságúnak, az 1940-es, 1950-es években érthető politikai indíttatású értékelés. Véleményem szerint semennyiben. Vegyünk néhány példát a névelemzés alapján! Szombathelyi Ferenc vezérezredes apja Knausz, anyja Szombathelyi volt. Nagy Vilmos vezérezredes apja a Nagy, anyja a Hermann nevet viselte. Ha a nevek hangzását nézzük, van-e lényeges különbség? Úgy tűnik nincs. Még nehezebb a helyzet abban az esetben ha olyan példákat hozunk, ahol a névváltozás két-három generációra nyúlik vissza. A Bajcsy-Zsilinszy Endre által nagyrabecsült, " jó magyar embernek, ősi nemesnek " tartott Csatay Lajos /7/ nagyapja még Tuczentaller volt, Náday István nagyapját még Neumannak hívták-. A példákat még hosszasan lehetne sorolni, nem beszélve olyanokról, mint Stomm Marcel, aki magát magyarnak vallotta, de ősei között horvátok, lengyelek, osztrákok, angolok, németek, magyarok voltak. /8/ Úgy vélem e rövid felsorolásból is érzékelni lehetett, hogy ez a kérdés összetettebb, mint azt a névelemzések alapján vélni lehetne. Ugyanakkor említést érdemel az a tény is, hogy a " sváb " származást általában csak a Népbíróságok, illetve a marxista történetírás által joggal elmarasztalt és egyértelműen negatív szereplőknek ítélt katonai felső vezetők esetében emlegetik fel. Nem találkozni ilyen kitételekkel pl. Vattay Antal, Csatay Lajos, Rőder Jenő esetében, nem beszélve az alacsonyabb rendfokozatú és a demokratikus átalakulásban is szerepet vállalt tisztek, mint pl. Variházy — eredetileg Braun — Oszkár, Görgényi — eredetileg Neugeboren — Dániel, vagy épp Stromfeld Aurél esetében. Mivel a nemzetiségi kérdést főleg a tábornoki és tisztikar második világháborús szereplésével, németbarátságával kapcsolják össze, úgy vélem ez a megközelítés tévútra vezethet. A második világháborús magyar katonai elit németbarátságának gyökereit elsősorban nem az egyes személyek származásában, nevének hangzásában, hanem sokkal inkább az első világháborút lezáró békerendszer igazságtalanságaiban, az első világháborús osztrák-magyar — német szövetségben, a magyar revíziós törekvések német részről történő — korántsem egyértelmű — támogatásában kell keresni. Nem mond ellent ennek a véleménynek az sem, hogy akad/hat/tak olyan tábornokok és tisztek a második világháború időszakában, akik a nagy német győzelmek hatására igyekeztek előkeresni német őseiket és tették ezt olyan nagy buzgalommal, mint az 1920-as, 1930-as években, amikor magyar őseiket kerestékf
