Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 7. Ortutay András: Egy esztergomi földműves család gazdasági és társadalmi viszonyai a 18-19. században
253 közgyűlése egy intézői állást szervezett, s erre Horváth IV. Mihályt választotta meg. A választást többen is megtámadták, szószólóik a város jelentős kereskedői, vagyonos iparosai közül kerültek ki. A belügyminisztériumhoz írt panaszban az egyik kereskedő így fogalmazott: " Horváth Mihály polgártársunk jeles földész lehet ugyan, de az annyira fontos alpolgár mesteri teendőkre, melyek városunkban mindig ősi időkből-jól kiérdemlett és készültséggel bíró egyénre ruházhattak, éppen nem termett ". Panaszában azt is hangoztatta, hogy olyan napra tűzték ki a választást amikor az iparosok és kereskedők piacon voltak. /8/ A viták hosszan elhúzódtak, Horváth IV. Mihály még évekig viselte az intézői tisztet, de egyre csökkenő lehetőségekkel. A viták mögött nemcsak személyes ellenszenvek, pártpolitikai szempontok húzódtak meg — 1875-ben egykori diáktársának Pór (Bauer) Antalnak volt az országgyűlési követválasztásokon Horváth IV. Mihály főkortese és bizalmi férfija /9/ — hanem a város megrekedt gazdasági fejlődésében összeütköző erőké is. Az iparosok és kereskedők jelentős része abban látta a város jövőjét, hogy katonaságot hoznak Esztergomba, s ennek a kiszolgálásából' fognak a korábbiaknál jobban élni. A mezőgazdaságból élő gazdaréteg, amelyet a főértéket képviselő szőlők pusztulása, a filoxéra súlyos helyzetbe hozott, viszont ipartelepítést támogatott volna, s az iparban foglalkoztatottak vásárlóerejétől várta helyzetének javulását. 1872-ben végül megszűntették az intézői állást, de Horváth IV. Mihály még elérte, hogy pap bátyjának halála után annak öröksége jelentős részét megszerezze. A politikai harcokban és a szőlők puszulásával rohamosan apadó vagyona azonban a várospolitikában is csökkentette szerepét. Intézői állását elveszítve hosszú évekig csak városi képviselő volt, majd hegymester lett. /10/ Fia, Horváth V. Mihály 1892-ben vette át a már 22 holdra csókkent családi birtokot, s még ebben az évben a városi képviselőtestület póttagja lett, majd 1894-ben Villányi Szaniszló bencés gimnáziumi igazgató távozásával, annak megürült helyére hívták be a képviselő testületbe. 1908-ban a család korábbi szerepének megbecsülésével őt is hegymesternek választották. Életének további része már túlmutat témáinkon, de tény az, hogy 1918 után a Károlyi párt, egy szerveződő parasztcsoport és a római katolikus egyházközösség vezetője lett. 1936-ig viselte ugyan a hegymesterséget, a Belvárosi Katolikus Olvasókörnek pedig egyik vezetője volt, de életében már nem tudta visszaszerezni a család korábbi anyagi súlyát, tekintélyét. /11/ Egy család kétszázéves életpályáját áttekintve nem akartam következtetéseket levonni. A tanulságok azért nyilvánvalóak: szerencsés véletlen adta a család kiválasztását, a megmaradt iratanyag lehetővé tette az életpályák megrajzolását, értékelését; a család ma élő nemzedéke, az utolsóként említett Horváth V. Mihály unokája személyes visszaemlékezésekkel, a múlt megismerésének igényével támogatta munkámat, amely azt hiszem nemcsak egy család identitásának megerősödését szolgálta, hanem gazdaság- és társadalomtörténetünk egy szeletének emberibb megismerését is. JEGYZETEK /1/ Komárom Megyei Levéltár (a továbbiakban nem szerepel a jegyzetben a levéltár) — Esztergom szabad királyi város tanácsülési jegyzőkönyve 1861. 10. sz.
