Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 7. Nagy Beáta: Az elit társasélete a klubok, kaszinók keretében

70 elenyésző részét a tanárok jelentették. A jogi végzettségnek a már e számokból is kitűnő nagy presztizse miatt vizsgáltam, milyen családokból kerültek ki a jogi egyetem hallgatói. Az eredmény azt mutatta, hogy a legnagyobb arányban (20 %) köztisztviselői családi háttérrel rendelkeztek. A köz- és magántisztviselők csoportját összevonva vizsgálva azt látjuk, hogy a joghallgatók közel fele ezekből a családokból származott. Ehhez képest csekélyebb a földbirtokos családból származók 10 %-os aránya. /4/ Mindkét kaszinó esetében jelentős súlyt képviseltek a földbirtokosok, ezért végeztem el egy összehasonlítást, amelyben a két kaszinó minden tagja szerepel, aki 100 kh feletti földterülettel rendelkezett. (Ezek a birtokosok szerepeltek ugyanis csak a Gazdacímtár kimutatásaiban.) A Nemzeti Casinó tagjainak fele rendelkezett földbirtokkal, s a birtokok 1/5-e 5000 kh feletti volt. A domináns csoportot az 1000 és 5000 kh közti területet birtoklók alkották, s a birtokosok több mint 2/5-e ebbe a csoportba tartozott (1935-ben pedig a birtokosok fele). Az Országos Kaszinó esetében a tagoknak csak 30 %-a rendelkezett 100 kh fölötti földbirtokkal, s 4/5-e pedig 1000 kh alatti földbirtok tulajdonosa volt. Majd 1928 és 1941 között eltűntek azok a birtokosok is a kaszinótagok soraiból, akik 5000 kh-nál nagyobb földterület fölött rendelkeztek. Szegregációs számításokat végeztem annak érdekében, hogy megállapítsam milyen százalékban lakta az egyes kaszinók tagsága, illetve Budapest összlakossága a főváros kerületeit, s milyen mértékű az átfedés a sokaságok között. A szegregáció mérésére a disszimilációs együtthatót használtam fel /5/. E szerint Budapest legnépesebb kerületei a VI., VII. és VIII. voltak. Itt lakott a főváros 50 %-a. A Nemzeti Casinó tagsága viszont más kerületekben koncentrálódott: az I. kerületben (Vár) a tagság 20 %-a, a IV. kerületben (Belváros) 25 %-a, a VIII. kerületben (Belső-Józsefváros) pedig 20 %-a. Tehát a tagság majdnem 2/3-a ebben a három kerületben lakott. A Országos Kaszinó tagsága is ugyanezeket a kerületeket részesítette előnyben. Arányaik az egyes kerületekben: 26,7 %, 17,3 %, 13,7 % = 57,7 %. A Nemzeti Casinó esetében a disszimilációs együttható értéke 43,8 %. Tehát szignifikációs eltérés tapasztalható a tekintetben, hogy hol lakik a főváros és a kaszinó tagsága. Az eredmény jelentős szegregáltságot mutat. Az Országos Kaszinó és Budapest összlakosságának szegregáltságát vizsgálva a mutató értéke szintén magas: 38,3 %. Ezek után összehasonlítottam a két kaszinó eloszlását, s az eltérés a két sokaság között meglepően magas: 17,8 %. Még a Nemzeti Casinó tagságánál is szegregáltabb a multipozicionális gazdasági elit kerületek szerinti eloszlása: D = 51,8 %. /6/ A Nemzeti Casinó tagságának csaknem 1/4-e rendelkezett az adott időszakban országgyűlési mandátummal, de ezek 70 %-a (84 fő) felsőházi tagságot jelentett. Igen magas ez az arány, ha azt nézzük, hogy az országgyűlés felsóháza 1935-ben 239 tagot számlált. Tehát a felsőház 1/3-a tagja volt a Nemzeti Casinónak. Az Országos Kaszinó tagságának csupán 4,5 %-a rendelkezett országgyűlési mandátummal, de ezeknek is fele volt felsőházi tagság (35 fő). Ha a két kaszinó mandátumait együtt szemléljük, arra az eredményre jutunk, hogy a kaszinótagok közül került ki a felsőház tagságának fele. A két kaszinó közti átfedéseket figyelmen kívül hagyhatjuk, mivel az elenyésző mértékű /7/. Harmadikként a Lipótvárosi Társaskört elemeztem /8/, ami nem volt azonos a nagyobb hagyományokkal rendelkező Lipótvárosi Kaszinóval /9/. A Lipótvárosi