Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 13. Gyáni Gábor: Migrigáció és mobilitás: A városi munkásság szerkezete a két világháború között
501 azonos. Többnyire agrárproletár szülők és csak mérsékeltebben birtokos paraszti apák álltak ez utóbbi csoport hátterében. Érdekes, hogy létezett egy teljesen kevert összetételű munkáscsoport is, melynek szülei között a legváltozatosabb városi proletárrétegeket látjuk képviselve, de igen nagy számban szakadtak ki elsősorban a közlekedési munkások és a nem mezőgazdasági napszámosok családjaiból is. Ez a heterogén társaság adta az ipari munkásság megközelítően egynegyedét . Az ipari munkásság származási összetételét minősítve, a viszonyítási keretek és pontok itt követett megválasztása nyomán a következő végkövetkeztetésre juthatunk. Az ipari munkásság alapvető nyitottságát a belépési mobilitás terén mi is igazolva látjuk — s ebben nincs is eltérés a Lackó képviselte véleményétől. Ez a megállapítás fokozottan igaz a bányásztársadalom vonatkoztatási pontul választása esetén is. Mindamellett az ipari munkásság — adataink tanúsága szerint — a szélesen definiált belső forrásokból épült félj nevezetesen, az ipari munkások, az azokhoz igen közel álló lecsúszott önállók, valamint a városi proletariátus egyes kategóriáiból rekrutálódott. Merőben idegen, külső forrásból, így első helyen a mezőgazdaságból volt ugyan beáramlás, de annak tényleges nagyságrendje kisebb a feltételezettnél, a réteg egésze szempontjából semmiképp nem perdöntő végső kihatásában. S innen tekintve az ipari munkásság — a zártság javára — előnyösen különbözik a bányászoktól. A kereskedelmi-hiteléletbeli segédszemélyzet főként azzal tünteti ki magát, hogy benne testesül meg a városi munkásság leghalványabban proletár eleme. Ez az a munkásréteg, amely nagyrészt önállók leszármazottaként maga is az önállósodást tűzi ki életcéljává, a (bolti) segédkedés voltaképpen csak átmeneti állapota legtöbbjüknek. Amit kiválóan dokumentál, hogy többségüknek, 57,4 %-uknak az apja esett a proleteriátuson kívülre és volt (kis kivétellel, pontosan 90 %-ban) önállő státuszú. Ugyanakkor fontos, hogy nem közvetlenül a kereskedőtársadalom termelte újra önmagát ilyen utakon, hiszen ez a szorosan vett önrekrutáció semmivel sem nagyobb mértékű itt, mint a többi munkáscsoportnál: csak minden negyedik kereskedősegéd apja tartozott (döntően önállóként) a forgalmi szférához. Jóllehet az önállókon belül számottevő a bolttulajdonosok képviselete (36,4 %), ámde alig marad el ettől a kisiparosok aránya (30,7 %) és számottevő a parasztbirtokosok (!) mennyiségi szerepe is (20,6 %). Amilyen szorosnak vehetők a réteget az önállókhoz fűző viszonyok, annyira gyér kapcsolatai voltak az agrárnépességgel — a mezőgazdaság adta az apák mintegy egynegyedét (23 %), melyből csak kevesen tartoztak az agrárproletariátushoz. Kísérteties az egyezés a közlekedési és a közszolgálati munkásság között a szociális összetétel tekintetében: zömmel (53-56 %-ban) proletárszülők leszármazottai ők, akik nagyrészt (51-54 %-ban) agrárfoglalkozású családok sarjai. E két külön munkásrétegnek az kölcsönzött sajátos arcélt, hogy minden második tagja érkezett agrárproletár családból és további egy-egynegyede mögött azonosíthatunk birtokos paraszti családi miliőt. Egy szó mint száz, nagyjából háromnegyedük (!) volt a tisztán paraszti leszármazású. Körükben a szűken vett örökletesség már ezért sem alakulhatott ki (a közlekedésieknél arányuk 14 %, a közszolgálatiaknál pedig 5,5 %); e pályák roppant mértékű nyitottsága mutatja, hogy átmeneti mobilitási csatorna szerepét töltötték be. Azt már ismerjük, hogy kik támaszkodtak rá mobilizációjuk során, az viszont későbbi kutatásokból lesz megismerhető, hogy az itt megfordulók fiai-lányai (netán saját maguk is) hová-merre haladtak tovább. A városi munkásság igazán törzsökös proletár rétegének számított a k.m.n. napszámosok csoportja, melynek háromnegyede mögött találunk munkáscsaládi
