Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 11. Sudár Kornélia: Az első tömegközlekedési eszköz, az omnibusz elterjedése Budapesten és hatása a főváros 19. századi nagyvárosi fejlődésében
484 hozzájárult a városi élet, így a közlekedés biztonságának fokozásához. A közlekedésnek mindazokat az igényeket kellett kielégítenie, amelyek a növekedésből és a differenciálódásból adódtak. Az omnibusz az 1860-1870-es évek fordulóján élte virágkorát. Elterjedésében szerepet játszott az 1860-as évtized közepétől kibontakozó gazdasági konjunktúra. Ekkoriban vált az omnibusz igazán széles körben használatossá, jeleként s egyben erősítőjeként, előmozdítójaként az emberek közötti demokratizálódásnak. Az utazóközönség idegenkedésének, uraskodó mentalitásának és magatartásának leküzdéséhez — az anekdota szerint — Deák Ferenc példája járult hozzá, aki egy omnibuszos kérésére néhányszor kikocsizott a Városligetbe, erre " követte őt az 1861-es országgyűlés, majd egész Pest: azontúl nem volt szégyen omnibuszra ülni ." /10/ Az omnibusznak i" szórakozáshoz kötődő funkcióját lassan ü munkavégzéshez kapcsolódó szerepe váltotta fel, s ezért vehette át Pest ebben is a vezető szerepet Budától. A funkcióváltás az útvonalhálózaton szintén tükröződött: míg az 1850-es években a járatok — kivétel nélkül — a városközpontokat az azokon kívüli célpontokkal kötötték össze, a hatvanas évektől egyre gyakrabban fordult elő az az eset, amikor egy-egy járat a Belvárost teljesen kikerülte (pl, terézvárosi templom — Kerepesi temető; kőbányai vám (Orczy tér) — Nyugati pu.; józsefvárosi templom (Horváth Mihály tér) — Nyugati pu. stb.) Ekkor kapcsolódott be fokozatosan a hálózatba a már említett környező települések sora és az Angyalföld déli részén kiépült gyárnegyed is. Az omnibusz — bár zsúfoltsága, a kocsik és lovak elhanyagolt állapota, a menetrend vagy az útvonal be nem tartása — méltán váltotta ki nemegyszer az utazóközönség nemtetszését /11/ — meglévő, sőt állandóan növekvő szükségletet elégített ki. A város vezetése is jól érzékelte az omnibusz iránti kereslet növekedését. Polgár Károly, Pest város helyettes főkapitánya 1868-ban leírta mindazokat a rétegeket, akiknek utazási igényei az omnibuszhálózat fejlesztését indokolták. Jelentéséből kitűnik, milyen széles és sokrétű már azoknak a köre, akiknek igényei a társaskocsizást alakították. Az omnibusz viszonylag széles rétegek számára vált elérhetővé. A helyettes főkapitány omnibusz melletti érvelésében az orvos, az ügyvéd, a bíró, a tanulóifjúság és a hivatalnokok előtt már első helyen az iparos áll. " Ki idejét meggazdálkodni akarja, de bérkocsira költeni nem akar ", és feltűnik a " szegényebb munkásnép is, mely olcsóbb szállás végett" József-7 Ferenc és Teréz kül vá rosok végpontjain lakik, kenyérkeresetük székhelyéig, a város felső részein levő gyárakig most naponta több órai gyaloglást kénytelen tenni ", és emiatt " idó és fáradtság kímélése tekintetéből az omnibuszok használatáért örömest fizetik azon nehany krajcárt, melyért a város legtávolabb eső helyeiről is kényelmesen és biztosan céljukhoT eljuthatnak ". /12/ A város vezetői látták az omnibusznak a közlekedésben játszott fontos szerepén túl városfejlesztő hasznát is. Noha fejlettebb eszköznek tekintették a lóvasutat, az omnibuszt alkalmasabbnak tartották az elmaradottabb városrészek bekapcsolására a forgalomba, mivel az omnibusz szűkebb, keskenyebb, rendezetlenebb utcákon is járhatott, szemben a lóvasúttal, s mert a városrészek arányosabb fejlesztése közérdek volt, hogy csökkenjen a belvárosok zsúfoltsága, mérséklődjék a külvárosok urbanizációs, infrastrukturális elmaradottsága, melyek felszámolásától a belvárosi lakbérspekuláció letörését is várták. Hiába szerette volna azonban a város ezekre a helyekre a forgalmat terelni, a közlekedési hálózat alakításában valódi irányító szerepet nem játszhatott. Az iparűzés szabadságáról fennálló törvények és rendszabályok vajmi kevés beleszólási lehetőséget nyújtottak számára a közlekedési vállalkozások
