Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 8. Mazsu János: Az értelmiségbe irányuló intergenerációs mobilitás Magyarországon az I. világháború előtti félszázadban

458 - egyéb és ismeretlen - árvaházi, szeretetházi gyerek A kétszintű forráscsoport elsődleges módszertani problémája statisztikai jellegéből fakad: a fenti kategorizálások szerint megadott foglalkozási adatok az egyén általános társadalmi státuszának egyéb szegmenseitől (itt: felekezet, etnikum), de az egyéntől (e forráscsoportban: a névjegyzéktől) is elszakítva, egy iskolai illetve az egész középiskolai tanulói népességre vonatkoztatva szerepelnek s így lehetetlenné teszik a különböző státuszelemek egyénre vonatkoztatását, a tanulók illetve szüleinek tényleges történeti-társadalmi rétegzettségének rekonstrukcióját — természetesen az adott elemek (etnikum, felekezet, foglalkozás) szintjén. A másik nagy módszertani probléma, hogy forrásaink elvont foglalkozási statisztikai kategóriái különböző társadalmi makrocsoportokhoz tartozó foglalkozáscsoportokat mosnak egybe: - 1890-ig az önállók csoportjaiban együtt szerepeltek a nagy- és középbirtokosok, valamint a különböző nagyságú gazdasággal rendelkező birtokos paraszt:, népesség, az ipar és forgalom nagy- és kisvállalkozói, a személyes szolgálíitot teljesítők kategóriájába sorolták a mezőgazdaság, az ipar és a forgalom (kereskedelem, közlekedés, hitelélet) munkásait, alkalmazottjait, de egy-egy tömbbe foglalták az értelmiség (szabad foglalkozásúak, közalkalmazottak, papok, pedagógusok stb.) valamint a magántisztviselők különböző társadalmi állású csoportjait is. (Ez utóbbi kategorizálásokban is fennmarad.) - 1890 után az ágazati szemlélet érvényesítése a kategóriákat közelebb viszi a társadalmi rétegződéshez — nagy- és kisbirtokosok, ágazatonként a nagyés kisvállalkozók, a különböző ágazatok alkalmazottainak és az egyéb napszámosok, szolgák szétválasztásával valamint az értelmiségi foglalkozáscsoportok további bontásával — de még ezen a szinten is a statisztikai foglalkozási kategóriák rendkívül differenciált társadalmi csoportokat fognak össze. (Külön problémát okoz viszont a nagy- és kisvállalkozók szétválasztása más oldalról, mivel ilyen bontást a népszámlálások nem alkalmaztak.) - 1908-tól a kategóriarendszer egyszerre jelentős előrelépés — a mezőgazdasági kistulajdonosi kategóriák finomodása, a magántisztviselők ágazati bontása, közhivatali altiszti illetve katonai altiszti csoport különválasztása a személyes szolgálatot teljesítőktől illetve a katonatisztektől — egyúttal azonban jelentős visszalépés is, hiszen újra egybevontan szerepelnek a birtokosi és vállalkozói kategóriák. (A világháborús kategóriarendszer ez utóbbi tendenciát viszi tovább.) - És végül a harmadik módszertani problémát a kategóriák rendszerének gyakori változása okozza, nehezítve a különböző időmetszetek összehasonlítási lehetőségének megteremtését. A fentiekből következett, hogy a középiskolai tanulók, — mint az értelmiség utánpótlási bázisa — vizsgálata a bemutatott statisztikai források alapján kénytelen volt megmaradni egy olyan makrostrukturális szinten, ahol a társadalmi rétegződés nagy csoportkategóriái helyett velük csak durva és áttételes kapcsotban lévő statisztikai kategóriák álltak rendelkezésre. A kategóriák átrendezése (másodelemzésre), így két szempont együttes