Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 7. Zachar József: Magyar huszárok a 18. századi francia haderőben
451 indítványára azután még 1743-ban ezredtulajdonosi kinevezést kapott a magyar nemes Pollereczky András őrnagy is, akinek sikerült egy 600 fős egységet felállítania, zömében a Tóth András ezredes által a török-magyar határon toborzott és áthajózott magyarokból. A további három ezred megalakítása elhúzódott. Csak 1745-ben szervezték meg a 600 fős Ferrary-huszárezredet, 1746-ban a vegyes összetételű Gantér-ezredet, amelyben 200 huszár szolgált, 1747-ben pedig a 400 fős Geschray-huszárezredet. A négy magyar összetételű huszárezred mellett a többiben is jelentős számú magyar szolgált, így az 1747-es mustrák szerint a 613 fős Ferrary-ezredben 204, a 167 Gantér-huszár között 78, a 373 fős Geschray-ezredben 52. Adatok hiányában ilyen arány tételezhető fel a Beausobre- és a Raugrave-ezrednél is. így a 106 században szolgáló 5300 reguláris huszár többségét magyarnak tarthatjuk. Sőt a 11 szabadcsapatban szolgáló 1.650 irreguláris huszár között is akadt még 150 magyar. Ezért is kaphatott még a háború legvégén, 1748. február 1-i hatállyal ezredalapítási engedélyt a magyar nemes Pollereczky Mátyás, akinek azonban már nem nyílt módja alakulata felállítására. A békekötés idején a 9 reguláris huszárezredben még 3.900 fő, zömében magyar állt fegyverben. Hamarosan bekövetkezett azonban a Gantér- és Geschray-ezred feloszlatása, a többiek létszámának pedig jelentős csökkentése. Az elbocsátás döntően a magyarokat érintette. Az 1749-es mustrákon számbavett összesen 1.724 franciaországi huszár között már csak 507 volt a magyar. Ök elsődlegesen a magyar vezényletű egységekben maradtak meg. A következő, az 1756-ban kirobbant hétéves háborút megelőzően Bourbon-Habsburg-koalició megkötésére került sor, így lehetőség nyílt a magyarországi szabad francia huszártoborzásra is. Ez a toborzás teljes érdektelenségbe fulladt. A politikai okokra Bercsényi figyelmeztette a francia udvart: " A magyar nemzet állandóan elégedetlen, és csak kedvező lehetőség és vezető után sóhajtozik, hogy lerázza az igát ". Bercsényi indítványára azután a francia hadvezetés — immár hagyományos módon — elküldte magyar toborzótisztjeit a török-magyar határra. Magyar földről pedig, mintha még mindig a Habsburg-hatalom ellenségéről és nem szövetségeséről lenne szó, átszöktek a magyarok, hogy inkább a francia király katonái legyenek. Számuk azonban a korábbihoz viszonyítottan érthetően erősen lecsökkent, áthajózásukat pedig a korábbinál szerényebb francia pénzügyi fedezet is korlátozta. így a németeknek nevezett négy egységet beleolvasztotta a hadvezetés a magyarnak tekitett Bercsényi-, Turpin- (korábbi Dávid-) és Pollereczky-ezredbe, ugyanakkor engedélyezte a franciák közti toborzást is. A belépett franciák harcértékével azonban nagyon elégedetlenek voltak. Végülis az 1757-es mustrán a 951 fős Bercsényi-ezredben 280, a 463 fős Turpin-ezredben 14, mig a 636 fős Pollereczky-ezredben 51 magyar szolgált. A harccselekményekben a huszárok jelentős veszteségeket szenvedtek, főleg a magyarok közül estek el sokan. Például az erősen leharcolt és demoralizálódott Pollereczky-ezredben 1758. május 5-én már csak 276 fő és 200 ló szolgált. így azonnali hatállyal feloszlatták és az időközben toborzott 239 újonccal, köztük már csak 3 magyarral, továbbá 100 lóval együtt beosztották a másik két huszárezredbe a veszteségek pótlására. Most már a magyarok csak fogytak, de németekkel és franciákkal sikerült szaporítani a huszárok számát. Ezt jelezte még 1758-ban a Royal-Nassau-huszárezred felállítása, majd az a tény, hogy az 1762-ben ezredtulajdonossá kinevezett magyar gróf Esterházy Bálint László 1764-ben, a bekövetkezett béke ellenére megszervezhette huszárezredét. (Ez az ezred is megérte a 20. századot, mint 3. huszárezred.) Az 1764-es mustrák szerint a négy huszárezredben összesen 2.885 fő szolgált, köztük azonban éppen kereken 100 magyar maradt. A továbbiakban már csak egy magyar jutott jelentősebb szerephez, 1773-tól a Royal-Nassau-ezred tulajdonosa a magyar báró Tóth Ferenc
