Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 7. Zachar József: Magyar huszárok a 18. századi francia haderőben
448 kötelék élére áll, az abban szolgáló magyarok száma egészen 400 főre szaporodott. Az ezredtulajdonos azoban már 1706-ban mintegy 70 harcossal visszaszökött a Habsburg-hadakhoz. A német Filtz ezredes tulajdonába került egység létszáma ezt követően rohamosan csökkent. Amikor azután Filtz elestét követően az új ezredtulajdonos, Monteil gróf 1707 októberében mustrát tartott, egységében 27 tiszt, 219 altiszt és huszár, valamint 165 ló szolgált. Mindenesetre csupán 1709. július 18-ig voltak a francia uralkodó szolgálatában. XIV. Lajos azon a napon egységét unokájának, V. Fülöp spanyol királynak adományozta. A magyar huszárok zöme a spanyol örökösödési háború alatt a Rajna mentén került kényszerű bevetésre a Habsburg-hadak soraiban. Közülük legtöbben innen dezertáltak. Az első 25 fős huszárszázadot a francia hadvezetés már 1701-ben felállíttatta, majd újabbakat is módja volt szervezni. A hazai szabadságküzdelmet vezető II. Rákóczi Ferenc fejedelem ugyanis már 1704. szeptember 1-én felszólította " a császár szolgálatában^álló magyarságot ", hogy " menjenek át a felséges francia király és bajor fejedelem- szolgálatára ". 1705. március 15-én pedig a Habsburg-hadakhoz eljuttatott kiáltványában ugyanezt szigorúan megparancsolta. Az átszököttek száma lehetővé tette, hogy a hadvezetés teljesítse XIV. Lajos utasítását, amelyet Verseilles altábornagy 1705. július 22-i jelentése így őrzött meg: "Követve parancsait, Uram, előnyben részesítjük a magyar nemzetiségfleket ". Még hozzátette azonban a hadügyminiszternek: " Jó volna, ha ebben a csapatban lenne néhány francia és német. Van elég belőlük, de kívánatos lenne, hogy a jövőben magyar nemzetiségű tiszteket találjunk számukra". Kérelmére azután az uralkodó az altábornagyot ezredtulajdonossá nevezte ki, é*s 1705. november 6-án Strasbourg-ban megalakulhatott a 300 fős Verseilles-huszárezred. A 12 század közül ötnek az élén magyar állt, és a harcosok zöme is magyar volt. Közülük számosan hamarosan elestek, az 1706-os mustrák csak 134, illetve 160 főt mutattak ki. Ám 1707-re az ezred újra megközelítette a kezdeti 300 fős létszámot. 1706. január 1-i hatállyal ugyancsak a Rajna mentén a francia hadvezetés még egy harmadik huszárezredet is fel tudott állítani. A Saint-Geniez dragonyosezredes tulajdonába helyezett, 8 századból álló, mintegy 400 fős egységben nagyrészt szintén magyarok szolgáltak. Alig egynegyedük volt azonban az, aki a franciákhoz szökött át, döntő többségük a szövetséges bajor választófejedelemhez igyekezett, ahol közvetlenül II. Rákóczi Ferenc fejedelem megbízásából folyt a toborzás. Am a bajor választófejedelem átengedte őket a francia uralkodónak. Ebbe az egységbe osztották be azokat a magyarokat is, akik a spanyol hadseregből a Monteil-huszárezredből visszaszöktek francia szolgálatra. 1707. december 14-én az addigi Saint-Geniez-huszárezredet a francia uralkodó annak a nemes Ráttky György ezereskapitánynak a tulajdonába helyezte, akit a szövetségesi együttműködés jegyében a francia huszárkötelékek szervezése érdekében egyenesen maga "II. Rákóczi Ferenc küldött Versailles-ba. Ez az első franciaországi huszárezred, amely hosszabb életűnek bizonyult. így a Rákóczi-szabadságharc elbukását követően számosan, akik inkább vállalták a francia hadiszolgálatot, mint bármi mást, egyenesen magyar földről érkeztek ebbe az egységbe. Az ezred harcértékét 1711-ben Villars marsall így jellemezte: " Tanúsítanom kell, hogy egyetlen más csapat sem szolgál nagyobb bátorsággal, nagyobb veszteséggel,"egyetlen égy sem szenved el több puskalövést, egyetlen e gynek sincs több megölt harcosa és lova ". Ez volt az oka, hogy a békekötést követően a túlélőket a francia hadvezetés nem bocsátotta el, hanem a megtizedelt egységet 1716. március 9-i hatállyal beolvasztotta a Ráttky-huszárezredbe. Voltak azonban, akik elbocsátásukat kérték, mintegy egy századnyi harcos hazatért.
