Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 4. Tóth István: Az egyesületek hatása a szlovák társadalomra és annak anyagi, gazdasági hátterére a Felvidéken a dualizmus idején

törvényekben látjuk. A törvényhozó testület és a kormányzat e területen egyenlőnek tekintette a nemzetiségieket. A pénzügyi, gazdasági verseny valósággá vált. A kormányzat e versenyből a lehető legelőnyösebben kívánt kikerülni. Ehhez viszont jól megfontolt, erőteljes lépésekre volt szüksége. Zavaró tényezőként vetődtek fel ezen lépések kialakítása során azonban, hogy sokhelyütt olyan népszerűségnek örvendtek a nemzetiségi bankok, takarékpénztárak, hitel- és segélyegyletek, hogy a nem szlovákok is ezekhez fordultak pénzeikkel, illetve kölcsönökért. Legtöbb támadás a legtekintélyesebb és legbefolyásosabb intézetet a Tátra bankot érte. Mivel magyarázható e bizalom és autoritás oka? Lássunk egy rövid idézetet az egyik jelentésből: "

Eljárási módjuk könnyed, a kölcsönvevő hamar, nehézségek támasztása nélkül jut pénzhez, sokszor hitelképességükön túl

". Ügynökök révén a legeldugottabb faluban is könnyen juthatnak kölcsönhöz, s a kölcsönök kamatai is 1-2 %-kal alacsonyabbak, csak 6-7, illetve 8-9 %-osak voltak. A hazafias intézetek legtöbb esetben 9-10 %-os, vagy ennél is nagyobb kamattal dolgoztak. A betétek kamatainál a hazafias intézetek csak 3-5 %-ot számoltak fel, a nemzetiségi intézetek ugyanezen kamatai 4-5 % között mozogtak. Ezáltal növekedett betétállományuk is, amelyet a kereskedelmi törvény szerint saját céljaikra használhatták, forgathatták. Vádolták őket a hazafias intézetek az alacsony nyereség miatt is, ami szerintük nem becsületes, mert olcsó pénzzel szolgálni a nagy igényeket már pánszlávizmus. Tehát nem tartották kereskedelem-centrikusnak viselkedésüket, amit még tetézett a jutalék alacsony %-os aránya, amely egy-két esetben akár 25-ször, 40-szer is alacsonyabb lehetett a hazafias intézetekéhez képest, de leggyakrabban 16, 19, 20-szor volt alacsonyabb a nemzetiségi intézetek jutaléka. Mindezek arra engednek következtetni, hogy míg a hazafias intézetek a befektetett pénzek és részvények esetében a nyereség minél nagyobb hányadát osztalékként és jutalékként használták fel, ami csakis a részvényesek és banktisztviselők anyagi gyarapodását eredményezte, addig a nemzetiségi intézetek az ilyen irányú legcsekélyebb haszonnal dolgoztak, az ott nyert összegeket további hitelek nyújtására, s nem utolsósorban a kivándorlást gátló, a földtulajdonosok, parasztok, kisiparosok és középnagyságrendű ipari létesítmények megsegítésére, jövedelmezővé tételére használták fel. Természetes, hogy ilyen üzletelvek megvalósítása már a politikával határos. Ezzel való kapcsolatukat tagadni ma már balgaság lenne. A kereskedelmi törvényben (1875: 37. te.) foglaltakat a miniszter módosításra javasolja; az alakuláskor a cégbejelentésnél tüzetesebben átvizsgálják, hogy egyleti célok alapjául szolgálhat-e cég. Tehát a lehetőségek újabb megszorítása lép a sorba. A különböző ellenintézkedést tevők úgy vélik "

...actiónk szemben találja magát a nemzeti érzéssel, ezzel a korunkban mondhatni domináns psychopolitikai tényezővel, ...mellyel nem tudunk szembe állítani számottevő eszmény

i fegyvert

". Majd így folytatják: "

...a nemzetiségileg már felizgatott belföldi tőtság is még akkor sem megyén majd a 'hazafias pénzintézetekhez, ha az egy százalék-töredékkel kisebb kamatlábra nyújtja is a kölcsönt, mint az a nemzetiségi pénzintézet, amelyhez lelkének halvány nemzeti sejtelmei vonzzák

". Tehát az eddig elmondottak is felvázolták azt a bonyolult kapcsolódási, érdekeltségi rendszert, amely összhatásában reális lehetőségek egyikeként az önállósulás gondolatát táplálhatta. A kutatás továbbra is feladat. Felkutathatók és elérhetők egy-egy egyesület, intézet bizalmasabb pénztárkönyvei, jegyzőkönyvei, amelyek módosíthatják helyileg az eddigi megfogalmazásokat.