Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 5. Szili Ferenc: A műszaki és az adminisztratív tisztviselők élet- és munkakörülményei a MIR Kaposvári Cukorgyárában a két világháború között
428 függőség volt a szervilizmusnak az a melegágya, amely e réteget áthatotta. E légkörben nevelődve, lefelé ugyanazokat a módszereket alkalmazták maguk között, de főképpen a munkásokkal szemben, akikkel eleve csak a hatalmi és a tekintély pozíciójából tárgyaltak. Ugyanakkor azonban kitapintható, hogy mind pszichésen, mind pedig morálisan ugyanazok a tehertételek nyomasztották őket is, mint a munkásokat, még akkor is, ha az anyagi juttatás tekintetében alapvetően különböztek egymástól. A kiszolgáltatottság mértéke azonban relatíve az értelmiségieket sem érintette kevésbé mint a munkásokat, a bizonytalanság és a félelem talán még nagyobb volt náluk, mivel egzisztenciájuk elvesztésétől jobban tartottak mint a munkások, akik e tekintetben lényegesen edzettebbek voltak, de kevesebb is volt a vesztenivalójuk. A tisztviselők egy része műszaki, a másik pedig adminisztratív teendőket végzett. Az előző csoporthoz tartoztak a vegyész és a gépészmérnökök, valamint a műszaki tisztviselők, az utóbbihoz pedig a cég és irodavezető, a főpénztáros, a könyvelő, a répatermelési felügyelők, az irdatisztek stb. A két csoport létszáma az 1930-as évek végéig megközelítően azonos volt, az 1940-es évektől kezdődően az adminisztratív tisztviselők száma gyorsabban növekedett. A fluktuáció szinte minimálisnak tűnik, a részvénytársaság ugyanis érdekelt volt abban, hogy tisztviselői több éves tapasztalattal és megfelelő helyismerettel rendelkezzenek. Közismert, hogy e korszakban az állástalan diplomások és az érettségizettek tömege sem jutott munkához, vagy pedig képzettségüknek megfelelő beosztáshoz. Azok a tisztviselők, akik — protekcióval — fiatalon mégis felvételt nyertek, évekig dolgozhattak a cukorgyárban, amíg az állandóan alkalmazottak státuszába felvételt nyertek. Ezek a "próbaévek " formálták őket, akkor tanulták meg az alkalmazkodást és a lojalitást^ tartózkodva mindennemű ütközéstől, egyben megtanulták azt is, hogy a felülről jövő utasításokat maradéktalanul végre kell hajtaniok. A rendelkezésünkre álló bérjegyzékekből összesített kimutatást készítettünk, amelyek másfél évtizeden keresztül 1929-1944 között tartalmazzák a tisztviselők bér- és jövedelemviszonyait. /4/ Cl. sz. táblázat) 1933-tól sikerült különválasztanunk a műszaki és az adminisztratív tisztviselőket, így választ kaphatunk arra is, hogy milyen volt a két csoport bér- és jövedelemdifferenciáltsága . Közismert, hogy a cukorgyári tisztviselők jövedelmét az alapfizetésen túl a különböző készpénzjuttatások és a természetbeni járandóság egészítették ki. A készpénzjuttatások tetemes része a remunerációból állott, amelyet a közgyűlés minden évben mérlegzárás után állapított meg. A remuneráció függvénye volt mindig az üzleti év tiszta nyereségének, ezért annak összege a jövedelmezőségtől függően évenként változott. Helyenként rendkívüli remunerációt is juttattak az alkalmazottaknak, természetesen csak azokban az években, amikor a részvénytársaság tiszta nyeresége az átlagosnál magasabb volt. A karácsonyi segélyt a tisztviselők lényegében a 13. havi fizetésüknek tekintették. A háborús években a részvénytársaság az inflációt különböző pótlékokkal és egyéb rendkívüli készpénzjuttatásokkal igyekezett ellensúlyozni. A természetbeni járandóság értékét, a lakás használati értéke, a villany, a víz, a tüzelő, az évenként juttatott cukor és a deputát föld alapján számították ki. Ezen túlmenően a vállalat tisztviselői helyett fizette a különböző adólevonásokat is, így többek között a kereseti- a rokkant-, az ínség- és a jövedelemadót, amely évenként több 10 ezer pengő költségkiadást jelentett. A tisztviselők közül néhányan külön jutalmat .is kaptak gyermekeik részére iskoláztatási segély címén, házépítés esetén pedig nagyobb összegű kamatmentes előlegben részesülhettek. A kimutatásokból teljes képet kapunk arról is, hogy az üzemi hierarchiában a
