Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 3. Tóth Zoltán: A századvégi foglalkozásstatisztika ágazati rendszere, mint rendi strukturális örökség
410 mellett is jól elkülöníthető szakmai tevékenységekkel. A Nemzetközi Statisztikai Kongresszusok foglalkozásstatisztikai szekcióiban is a hagyományos — szélesebb szállítást és kereskedelmet is magába foglaló ipari —, névjegyzékek osztályozása körül folyt a vita, mint amilyet az 1860-as londoni kongresszuson elhatározott névjegyzéki munkálatok nyomán szent Pétervárott egyedül a szorgalmas Adolf Ficker mutatott be a monarchia képviseletében. Az ipari ágazatok helye az " alapbeosztáson " belül mégis vitathatatlannak látszott (Lásd a 2. összehasonlító táblát: forrásai a 3. jegyzetben). Itt a fiziokrata hagyományokat őrző francia statisztika hatása vált uralkodóvá. A foglalkozásstatisztikai szekció vezetője a francia Bertillon volt. A Quesnois-i fiziokrata hagyományt azonban Magyarországon közvetlenebb szálon is továbbíthatta a Nemzetközi Statisztikai Kongresszusok kezdeményezője az idős Quetelet és Keleti Károly barátsága. /4/ Keleti még résztvett a modern rendszert előkészítő 1891-es népszámlálás koncepciójának kialakításában. A fizokratizmus szellemében került az első helyre a földművelés, a nyersanyagokat elsődlegesen kitermelő ágazat, mint " őstermelés " (maga az " őstermelés " terminusz technikusza is a magyar nyelv fiziokratikus műremeke) — néha a bányászattal együtt, néha a bányászatot már a másodlagos feldolgozás körébe utalva az ipari tevékenységekkel együtt — de mindig a mezőgazdaság után és a " tulajdonképpeni ipar " előtt. Az ipari ágazatok belső sorrendje, az átalakítás, feldolgozás és a javak elosztásának teoretikus logikája szerint kifogástalanul illeszkedik az első szektorként elkülönített őstermeléshez, és szerves átmenetet képez a sor végén álló kereskedelemmel (és hitellel) az alapbeosztás harmadik szektora, a szellemi és szolgáltatói funkciókat összefoglaló " Közszolgálat és szabadfoglalkozások " felé. Az ipari ágazatok beosztása nem mondott ellent ä Smith-i liberális hagyományoknak sem, aki — Erdélyi Jánosnak, múltszázadi magyar kommentátorának szóhasználatával élve — a " termesztés " (őstermelés), " művesség " (ipar) és " kereskedés " sorrendjét használta. Figyelmet érdemel a rendszernek egy, a koncepciótól függetlenül keletkezett mágikus vonása, hogy az őstermeléssel kezdődő besorolás közel állt az ágazatok lélekszámának nagysága szerinti mechanikus sorrendhez, ami a pozitivista módszeresség szemszögéből külön értéket jelentett. A sorrend mechanikája pedig már a fejlett országokban alig működött, nálunk is csak az őstermelés nagyvonalú egy tömbben kezelésével. A 18. századi viszonyokban gyökerező, modern statisztikába átültetett európai hagyomány, (amelyet mint " fiziokraticumot " a múlt század 30-as éveiben Erdélyi János elavultnak tekintett") /5/, nem mondott ellent a monarchia országaiban használt klasszifikációs hagyományoknak sem. Az " iparok " sorrendjét nem lehetne másképp felállítani csoportjaik rendi jogi hierarchiája szerint sem: 1. a hajdani kamarai kezelésben álló, a szabad piac elől a forradalomig elzárt bányavárosok polgársága, akiknek százados hagyományai a tőkés viszonyok áttörése után i'j fennmaradtak a bányászok (egyenruhás) testületi öntudatában -- tisztjeik kétszeres adóösszeggel kerülnek a községi választói jegyzékre (1886/22. 33. paragrafus); 2. a jobbágyi státusz fölött álló szabad céhes kézműves iparosság és kereskedőség, akik a céhek feloszlatása után, az állam patronatusa alatt működő ipartestületekben is megőrizték viszonylagos különállásukat; 3, a feudális keretek közt, polgári jogok nélkül tőkés kereskedést folytató céhen kívüli, zsellér-státusszal együttjáró alacsonyabb rangú kerekedelem és tőzsérség; 4. a törvényesen szabályozott, de rendeken kívüli státuszt biztosító hitelüzlet és uzsora. Magyarországon mindegyik etnikai-felekezeti jegyeket viselő, néprajzilag elkülöníthető hagyományokat őrző csoport. A liberális szemléletével már konzervatívnak számító századvégi osztrák és magyar hivatalos statisztikának tehát nem kellett sem világnézeti, sem szakmai módszertani, sem pedig a viszonylagosan elmaradott, de az európai feudalizmus alapján polgárosodó társadalom tapasztalati .leírása terén sem különösebb kompromisszumokat kötnie.
