Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 2. Vörös Károly: A főrendiház 1885. évi reformja. (Egy kutatás tervei és első eredményei)
400 mindig nem fedi a főnemesség férfiáinak teljes létszámát. Részint a köztudatban az arisztokrácia legfontosabb informális szervezetének tekintett Nemzeti Kaszinó 1884. évi tagnévsora, részint egy közel egyidős, 1888-ban kiadott, tehát az 1887. évi állapotokat tükröző, az egyes törvényhatóságok legnagyobb adófizetőit adóik összegével együtt felsorolt jegyzék ugyané főrangú családok tagjaiként még 139 további személy nevét tartalmazza. Az országgyűlési meghívottak sorából való kimaradásuknak az oka külön vizsgálatot igényel: legvalószínűbb az, hogy a meghívást nem is igényelték, amint azt 34 legalább utólag meghívólevelet kérő személy mentegetődzései, valamint 63 személynek éppenséggel a megjelenés alóli felmentést kérő kérelmei bizonyítják. Amellett a kortársak előtt is köztudomású volt, hogy az olyan erdélyi főnemeseknek, akiknek csak Erdélyben volt birtokuk, még 1867 után sem küldtek rendszeresen királyi meghívókat, — ennek az anomáliának (a 3000 forintos adóhatáron belül lévő személyek esetén) megszüntetéséről ugyancsak a reformtörvény intézkedett a fentiekben már idézett szakaszában. Amennyiben pedig indigenák, az évszázadok folyamán külön törvényekkel honosított rangú külföldi (ilyen szempontból Ausztria is külföldnek számított) főnemesek elmaradásáról van szó, magyarázatként számolni kell a törvény azon — gyakorlatilag elsősorban az indigenák részvételi lehtőségét korlátozó — rendelkezésével is, hogy bármely külföldön is birtokos magyar főrend Magyarországon csak akkor tarthatja meg főrendiházi tagságát, ha más országokban e jog gyakorlásáról lemond, — valamint azzal a már korábbi rendelkezéssel, hogy az országgyűlés tárgyalási nyelve csak az indigenák jő része számára ismeretlen magyar lehet. Politikai érdektelenség, adminisztratív hanyagság, a magyar nyelv nem ismerete, és még sok más ok lehetséges. Mindez azonban nem indokolja azt, hogy további vizsgálatunkba a meghívólevelet kapott 698 személy körén kívüli, további kutatás nélkül csak bizonytalannak tűnő létszámot: 139 további személyt is bevonjunk, vagy éppenséggel még újabb személyeket kutassunk fel. Ha most már az így meghatározható létszámú főnemesi társadalomnak a továbbiakban belső szerkezetét keresve végignézzük az 1884-87. évi országgyűlésre még meghívó levelet kapott 698 főrend, tehát legalábbis elvben a csaknem teljes magyar főnemesség névsorát, a szerkezetet tagoló első választóvonalként azt találjuk, hogy a fentiekben kimutatott összesen 205 főrangú család közül 10 hercegi, 35 grófi és 5 bárói, összesen tehát 50 család (24 illetve 67, illetve 11: összesen tehát 102 taggal) indigena, főrendisége tehát nem magyar eredetű, hanem " honfiusított ". Alapjában külföldi famíliák ezek, kivétel nélkül a német-római, illetve Habsburg-birodalmi arisztokráciából. Létszámuk azonban míg a főrendiházban helyet foglaló főrangú családokénak még 1/4, a meghívott, illetve meghívható tagokénak már csak 1/7 részét teszi ki, jeleként annak, hogy e családok érdekeiknek magyarországi képviseletét az országgyűlési tényleges részvétel előbb említett feltételei között már csak kevéssé igénylik. Az indigenák a magyarokkal szemben döntő túlsúlyban különben is már csak a hercegek között vannak; míg magyar eredetű hercegi család 1884-ben csak három létezett, (Esterházy, Batthyány, Pálffy — a Pálffyak teanoi hercegi címet viselő Pálffy-Üann ágát 1884-ben a főrendi meghívásoknál a grófok között tartották nyilván), addig 1884 10 indigena hercegi családját (hogy csak a legnépesebbeket említsük) 7 Liechtenstein, 5 Windisch-Grätz, 3-3 Schwarzenberg illetve Odescalchi képviseli a főrendiházban. Ahhoz képest azonban, hogy a 35 indigena grófi családból 3-nál több taggal ekkor már csak a Pallaviciniek (9 tag) és a Degenfeld-Schomburgok vannak képviselve (utóbbiak a Tisza-családdal kerültek házassági kapcsolatba, amit az is elősegített, hogy reformátusok), és az 5 báróiból a csak különben ismeretlen Fechtig-ek (3 taggal), a hercegek ilyen erős aránya joggal tűnhet fel: - tényleges, a magyar ügyek iránti érdeklődésük mutatójául szolgálható aktív részvételük mértékének ismerete nélkül (ennek feltárása a kutatások további feladata lesz) azonban távolabbi következtetéseket egyelőre nem lenne indokolt megkockáztatni.
