Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 1. Benedek Gábor: A minisztériumi tisztviselők mobilitása a dualizmus idején

392 hogy a nagybőgőbe ugrásról ne is szóljak. A foglalkozási mobilitásra vonatkozó adatokból egyértelműen kiderül, hogy a tisztviselői pálya a vizsgált személyek egy egész életre szóló szakma. Szinte valamennyien elvégezték a jogot, a szakigazgatásban dolgozók közül sokan két diplomával rendelkeznek, orvosi, bányászati, erdészeti vagy egyéb mérnöki képesítést is szereztek. Van aki az egyetemről mindjárt a minisztériumba került, hogy 30-40 év multán onnan menjen nyugdíjba. A hierarchia csak alulról nyitott, így a vezető tisztségekre folyamatos a belső utánpótlás. Ebből látható, hogy mennyire megalapozatlan pl. Tisza Kálmánról azt állítani, hogy kormányra lépése után hívei elözönlötték a zsíros hivatali pozíciókat. A rendelkezésre álló adatok arról tanúskodnak, hogy a minisztériumok megalakulásának évét leszámítva, csak a legritkább esetben fordult elő, hogy egy politikus tisztviselő pályára lépjen. Persze a miniszterek zömmel a politikusokból kerültek ki, ám vizsgálódásom erre a szintre nem terjedt ki. A miniszterek személye, társadalmi háttere viszonylag jól ismert, a 12 évenkénti idömetszetes módszer az ő esetükben amúgy sem alkalmas mutató, mivel gyakrabban cserélődtek. Ám a hivatalnokok számára mondhatni elérhetetlen magasságot jelent a bársonyszék: a dualizmus egész időszaka alatt a féltucatot sem éri el azoknak a minisztereknek a száma, akik végigjárták a hivatali szamárlétrát. Egy tisztviselőnek az államtitkári poszt már inkább elérhető, ezen a szinten fele-fele arányban találni hivatalnokokat és politikusokat, s itt húzódik meg a hivatalok és a politika világa között a választóvonal. A két szakma elkülönülése jól megfigyelhető a minisztériumok felállítását követő első években is. Érdemes ezt az időszakot közelebbről szemügyre venni, mert a személyi összetétel rövid idő alatt gyökeresen megváltozott. Ez a változás olyan gyorsan lezajlott, hogy szügségesnek látszott megvizsgálni az 1873-as köztes, időpontot is, mely több egyidejű folyamat végeredményét szemlélteti. Maga a megalakulás éve viszont azért érdemel figyelmet, mert az egész korszakban egyedül ekkor tapasztalható, hogy egy nagyobb csoport kívülről beáramlik a hivatalokba. lB67-ben összesen 191 személyt neveztek ki a vizsgált posztokra. A korábbi tevékenység alapján világosan elkülönült egymástól két gárda. A hivatalnokok egyik része a jogelőd apparátusokból került át a minisztériumokba. Számukra csak a cégér változott, egyébként a helyükön maradtak, sokszor még a közvetlen felettestől s a megszokott íróasztaluktól sem kellett búcsút venniük. Enyhe többséget alkottak (191-ből 103 fő), de csak a kevésbé jelentős posztokat foglalták el. A másik csoportosulás pályája jól ismert a köztörténetből. Tagjait ott látni a reformkor politikai életében, az 1848-49-es minisztériumokban és a honvédseregben, majd Világos után a börtönökben és visszahúzódva a birtokaikon (már akinek volt). A 60-as évek elején és közepén ismét megjelennek a megyei és az országos szintű politikai életben, s közvetlenül innen érkeznek, egymással laza kapcsolatban állva lépnek be a minisztériumok kötelékébe E 88 fős csoportban igen magas azoknak a száma, akik a minisztériumi kinevezést megelőzően képviselői mandátumot viseltek: tizenheten a pesti, heten a kolozsvári országgyűlés padsoraiban foglaltak helyet. A 24 képviselő többé-kevésbé egységes arculatú csoportot alkot, mely döntő szerepet játszott a minisztériumok megalakításában, vezetésében. A titkárok között számuk még elenyésző, de felfelé haladva részarányuk egyre növekszik: az osztálytanácsosokból durván minden hatodik, a miniszteri tanácsosokból megközelítőleg Gründen harmadik s az államtitkárok közül minden második volt korábban képviselő. Gazdagítja a képet, ha ezek után egy pillantást vetünk az 1867-ben