Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 9. Szécsényi Mihály: A szélsőjobboldal társadalmi bázisa az 1935-ös debreceni választásokon

373 körzetben az ipari- és agrárproletariátusnak több lakótelepe terült el, mint például a Nyilastelep, a Bihari-telep és az Olajütő nyomortelepe. Sajátos helyzetet foglalt el az 5-ös körzet, amely a Csapókertet és a Kincseshegy nevű részt foglalta magába, a telepek és a belváros között. Az itt élők jelentős része tartozott az olyan kisiparosok, kisiparban dolgozók, gyári munkások, szakmunkások vagy segédmunkások közé, akik csak itt tudtak saját erőből vagy a város segítségével telekhez, lakáshoz, kerthez jutni és megvalósítva elképzeléseiket kispolgári ideálok és életmód megvalósítására törekedtek. /41/ Az állami alkalmazásban álló munkásság zöme a 38-as körzetben élt, mert itt volt a MÁV Járműjavító üzeme és lakótelepe, de itt volt a Dohánygyár és a területet lezáró munkásnegyed, a Nyilastelep is. A voksok felét is csupán 14 körzet adta, amelyek gyakorlatilag körbeölelték Debrecen történelmi városterületét és a külterületi 13-as és 17-es körzet kivételével a kertségek területén helyezkedtek el vagy azokkal határosak voltak, mint a 36-os és 37-es. A szavazatok 1/6-t a belváros északi és keleti határához csatlakozó négy körzet adta, a 14-es külterületivel együtt. A nemzetiszocialisták 1935 októberében a szavazatok 19,1 %-át kapták Debrecenben. Árnyaltabb képet kapunk, ha megnézzük a városnak azokat a területeit, ahol az átlag fölötti arányban, ahhoz közeli -- 15-19 % — és jelentősen az átlag alatti — 15 %-nál kisebb -- arányban kapott a szélsőjobboldal szavazatokat. (Lásd a 4. sz. mellékletet.) A kétfajta bontás plasztikusan illusztrálja a nemzetiszocializmus hatását a város társadalmára, megjelenését a városszerkezet kényes pontjain. /42/ A külterületeken — a 13-as, a 14-es valamint a 16-os és a 17-es körzetekben -még a kormánypártot is legyőzték. " A város nyugati oldalának kertsegeiben a lakosság kötődése erősebb volt a mezőgazdasághoz. A szélsőjobb itt is valamivel az átlag fölött kapott szavazatot. A külterületi körzetek magas szavazati arányai arra engednek következtetni, hogy az agrárproletariátus, a cselédek és napszámosok mellett, a szélsőjobboldal társadalmi bázisához és szavazóihoz a kis és középbirtokos gazdák és bérlők egy része is csatlakozott. Megállapításunkat alátámasztja az a tény is, hogy a nemzetiszocialisták a történelmi városmagoknak azokon a peremterületein kaptak még az arányosnál több szavazatot, ahová -- Balogh István véleménye szerint -az őstermeléssel foglalkozók, a hanyatló cívisgazdák, az iparosság egy részével kiszorultak, illetve visszahúzódtak. /43/ Ilyen például a 20-as körzet: a Vendég, a Csap, a Borz és a Mester utcák környéke. A csak az átlagoshoz közeli arányú (17,7 %) szélsőjobb szavazatot adó 25-ös körzet — amely Debrecen egyik legrégebbi része volt: az ún. Ispotálytelep, az Erzsébet, a Késes és Ispotály utcák környéke — jelzi a vonulatot a városmag déli oldalán. Legmarkánsabban — széles sávot alkotva — a belváros keleti peremén félkörívben elhelyezkedő 2-es, 35-36-37-es és 28-as körzetek mutatják ezt a területet. Ez a Homok, a Nyíl, az Eötvös, a Pacsirta, a Csillag, a Hajnal, a Tímár, a Teleki és a Wesselényi utcák környéke. Más megközelítésben: a központból kivezető fontosabb utak — a Péterfia, a Csapó, a Kossuth, a Szt. Anna — a volt városároknál végetértek. Az ezeket összekötő keresztutcák a történelmi városmag perifériái. A mezőgazdasághoz kötődők, illetve néhány hagyományos szakma képviselői húzódtak erre a területre. Ilyenek voltak — többek között — a kovácsok, a kerékgyártók, a szíjgyártók, a csizmadiák, a szappanosok vagy a szinte egységesen — a 28-as körzetben — lakó tímárok. /44/