Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 8. Tímár Lajos: Várostörténet, városföldrajz és családtörténet
355 IV. A cívisgazdák A város társadalmi struktúrájának fontos jellemzője az, hogy az agrártársadalom legfelső rétege milyen vagyoni súllyal rendelkezik. A cívisgazdák társadalmi szerepét jelzi az is, hogy mennyiben érintették gazdálkodását és életmódját a két világháború között országosan is a lassú modernizációs tendenciák. A város virilisei között a földtulajdonos és földbérlő réteg részben "a történelmi folytonosságot " képviselte, részben viszont a gazdag zsidíí földtulajdonos és bérlő réteg révén a mezőgazdaságba betört új vállalkozó szellemet. A több száz holdas cívizgazdák súlya már a századforduló után csökkeni kezdett, majd a 30-as években gazdasági erejük tovább süllyedt. A virilisták között ugyan továbbra is megtaláljuk őket, de rangsoruk egyre hátrányosabbá válik. Azon cíviscsaládok, amelyek a 19. század utolsó harmadában a több száz holdas birtokosok között szerepelnek, a 30-as években elvesztik vagy eladják földjeiket, és maradék pénzüket házingatlanokba vagy telekspekulációkba fektetik be. A 19. század végén pl. a Gyarmathy és Ungvári család a város előkelő földbirtokosai között szerepel. Az 1934. évi virilista jegyzéken Gyarmathy István továbbra is az első helyen, Ungvári József pedig az előkelő 4. helyen szerepel, de már mindketten háztulajdonosként vannak megnevezve. Ungvári József egyáltalán nem fizetett földadót, míg Gyarmathy csak 150 pengő földadót fizetett a közel 6.000 pengős házadójávai szemben. (A földadó és házadó kulcsa majdnem azonos volt.) A földbirtok-megoszlást és . a gazdálkodást tekintve Debrecen több vonatkozásban eltért a ország többi vidéki nagyvárosától. A birtokmegosztás sajátosságait a gazdag- és középparaszti birtokok és bérletek jelentős súlyával jellemezhetjük. A felső réteget a nagyparaszti cívisbirtokok képviselik, melyek közül nem egy eléri a több száz holdas nagyságot. Csak elvétve találkozunk olyan birtokosokkal, akik nemesi ősöktől származtak. így pl. a Polgáry csalá.d (az 1600-as években szerezte a nemességet), vagy a Dragota, a Nyilas és a Zöld család. Az esetek többségében a gazdag cívis Kereskedők vagy gazdag paraszt-polgárok több generáción át folytatott földvásárlásokkal bővítették a családi földbirtokot, így pl. az eredetileg kereskedő Rickl család birtoka az 1832-36 közötti időből származik, s a következő évszázad során érte el a 630 holdas nagyságot. A 20. század elejére azonban — mint egy kortünetként — a család mindkét ága felhagyott a kereskedéssel. /1/ A " történelmi patinájú " cívis birtokos családok harmadik vagy negyedik generációja a ket világháború közötti időszakban többnyire már nem a föld és vagyon növeléséért, hanem annak megtartásáért folytatott kemény küzdelmet. A családi birtokot többé-kevésbé sikerült megőrizni, de a családi vagyon egyéb részeiből jelentős mértékben veszítettek. Dr. Baltazár Dezső, a város református püspöke írta e rétegről 1933-ban: " Hol vannak a gazdag földművelő cívisek? Gazdaságilag, lelkileg letörve búsongihak régi dicsőségük romjai felett ". /2/ A középbirtokos cívisgazdák közül Zöld János családjának életvitelébe nyerhetünk részletesebb betekintést a fennmaradt iratok alapján. Zöld János 42 éves korában, 1918-ban kezdett el teljesen önállóan gazdálkodni. " Zöld Jáns és neje Orv Zsuzsanna, másrészről Balogh Istvánné Zöld Mária -- id. János és neje Bányai Dóra -- szüleinknek 1918. október 1-től 1.000-1.000 korona járadékkal tartozunk azért, mivel szüleink vagyonuk nagyobb részét még életükben
