Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 8. Tímár Lajos: Várostörténet, városföldrajz és családtörténet
353 hosszúságban húzódott. A főutca is kisvárosias üzletnegyedben folytatódott tovább a főpályaudvarig, illetve részben a Hatvan utcára is jellemző volt e formacsoport, többnyire földszintes házakkal, apró üzletekkel. 3. A nagyvárosi formacsoportot és a kisvárosi üzletnegyedet fogta körül a kisvárosi lakónegyed övezete. 4. A történeti városmag peremén keskeny sávban félagrár jellegű övezet terült el. E formacsoportban igen apró telkek szegény mezőgazdasági és nem mezőgazdasági foglalkozásúak által lakott övezet alakult ki: (Nyíl, Csap és Késes utca). 5. A történeti városmagon belül a belső nagyvárosias övezettől a " hóstát "-ig a vertikális tagozódás és a horizontális zártság fokozatosan csökkent. 6. A " hóstát "-ot követő iparforgalmi negyedben viszont igen terjedelmes és részben emeletes épületek is megjelentek: gyárak, kaszárnyák és raktárak. Iparforgalmi öv alakult itt ki, anélkül azonban, hogy a régi falusias jelleg eltűnt volna. 7. A 19. század utolsó harmadától a város egyre jelentősebb népfeleslege, a belső övezet kertségnek nevezett laza agglomerációs övezetét alakította ki az 1930-as években. Ez a szőlőskertek, részben pedig a belső legelőöv területén keletkezett laza betelepültségű terület kereken 18 négyzetkilométernyi kiterjedésével majdnem 44.000 lakost számlált 1930-ban, szemben a történeti városmag 3,8 négyzetkilométernyi területének valamivel több mint 51.000 lakosával. Az egyes funkcionális övezetekben a népesség foglalkozás szerinti összetétele is jelentősen különbözött: a történelmi városmagon belül pl. csak 7 %, a laza agglomerációs övben 12 %, ugyanakkor a laza agglomeráció belső övezetében az összesen 15.648 lakosból 776 fő volt az őstermelő, azaz kb. 5 %. Tehát kevesebb mint a történeti városmagban. /5/ A foglalkozási összetételben mutatkozó eltérések mögött a lakóhelyi szegregáció is megfigyelhető. Ezt tükrözi, hogy a város peremén a Nyilas telepi iskolában 1931-ben az I. osztályos tanulók 41,1 %-a napszámos szülők gyermeke volt, 6 %-uk altiszt és 11 %-uk munkás származású volt. Kisvárosi lakónegyed övezetébe tartozó Eötvös utcai iskolában a tanulók 32 %-a iparos, 24 %-a munkás, 12 %-a pedig értelmiségi szülők gyermeke volt. A városközpontban a Dóczi Intézetben már 26 % volt az értelmiségi származású tanulók aránya és 6 %-ot tett ki a középburzsoáziához tartozó nagykereskedő és gyáros szülők gyermekeinek aránya. Az altiszti réteg aránya 30 %, az iparosoké pedig 25 % volt. /6/ III. Lakóhelyi elkülönülés — virilis szegregáció A városi társadalom hierarchikus szerkezeti tagoltsága kifejeződik és érvvényesül a város települési rendszerében is. Az egyes funkcionális övezetekben — miként ezt már korábban jeleztük — különböző társadalmi rétegek kapcsolódtak, tehát " a társadalmi és térbeli kapcsolatok között szoros összefüggés van ". /1/ A 19. század végén a debreceni civis társadalom bomlásnak indult. A lakóhelyi szegregációt a század végén kibontakozó tömeges bevándorlás folyamatai befolyásolták. " A bevándorlók igen nagy tömege nem tudott beilleszkedni a civis
