Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 6. Lakatos Éva Mária: Négy generáció a polgárosodás útján – A báró Berzeviczy-Szmrecsányi család 1830 és 1985 között

341 foglalkozás jellegét és a státuszt tekintve e körön belül mennek férjhez, a fiúk pedig azonos, vagy nagyon közeli származású leányokat választanak. Úgy tűnik, a második generációban lényegesen nem változik ez a kép. Sőt bizonyos esetekben az elért címek és rangok megemelik a pozíciót: a katonák között már altábornagy, vezérőrnagy, ezredesek is szerepelnek, a főispán a felsőház háznagya egy személyben, az egyik leány férje pedig vallás- és közoktatási miniszter. Ugyanakkor az új mentalitás biztos jeleként megjelennek az önálló foglalkozású nők is, mind a négy a művészeti foglalkozásokhoz közeli pályán: író, újságíró, művészettörténész és zongoratanárnő. A férfiak között pedig — főként a generáció ifjabb tagjai között — feltűnnek a szakértelmiségi pályák: az orvos, a gyógyszerész, és leggyakrabban a leghagyományosabb jogásztanulmányokból következő ügyvédi-közjegyzői foglalkozások. Ugyancsak a generáció fiatalabb tagjai között, erősen tömörülve egyazon családon belül, feltűnnek a banktisztviselők is. Összefoglalóan a fentieket azt mondanám, hogy a 0. generáció birtoknagyságából következően, az öröklés törvényei szerint, valamint mivel a házasodások révén nagyobb birtok- és vagyonszerzés nem történt, újtipusú, kapitalista jellegű gazdálkodásba nem fogtak, a család hagymányos birtoknagyság szerinti státusza, vagyoni helyzete a századfordulón és a század első negyedében gyengült. Mégis, a fenti adatok tanúsága szerint, a mondott időszakban a család megőrizte

, sőt megerősítette társadalmi pozícióit. Ezt az erősödést elsősorban az egyházi, megyei, állami-katonai hatalomban való részvétel kiterjedésével, illetve az ide való bejutás esélyét a család hagyományos történeti presztízsének kamatozásával magyarázhatjuk. Ezt a presztízst tovább növelte a főpapi méltóság, az udvarmesteri cím, az altábornagyi és miniszteri rang. Tovább folytatva a generáció szerinti elemzést, a harmadik generáció korántsem mutat már ilyen egységes képet. Ennek oka elsősorban a nemzedék erőteljes időbeni széthúzódása

. E generáció tagjainak foglalkozását vizsgálva fél évszázad társadalmi változásait kísérhetjük nyomon. Itt már az altábornagytól az ausztráliai vendéglősön át a számítástechnikai főmunkatársig minden megtalálható. Ez a nemzedékre jellemző ugyan, de a fent elindított gondolatmenethez csak részben tud adatot szolgáltatni. Ezért alkalmasabbnak tűnik a megfelelő kohorsz vizsgálata, azaz az 1920 és 1949 között született 30 évesek csoportjának elemzése. Megjegyezzük, hogy az első generáció esetében a generációk és kohorszok között nem volt számottevő eltérés. Ebbe a kohorszba zömmel a harmadik generáció tagjai kerültek, de mintegy egynegyed részben a 2. és a 4. generációhoz tartozók is képviseltetik magukat. A 2. generációhoz tartozó, de életkoruk szerint ebbe a csoportba kerülő személyek nem jelentenek új színt, hiszen ezek, akikről a második generáció fiataljaiként már szóltunk: értelmiségi, de inkább hagyományosan úri középosztályi foglalkozások viselői, az előbbiekhez képest alacsonyabb pozíciókban. A 4. generációból idekerültek foglalkozása ugyanezt erősíti. Magas állami, megyei funkciót viselő személy itt már nem szerepel, talán a katonai pályán működők emelik meg némileg e csoport pozícióját és egy részvénytársasági ügyvezető igazgató, de ő is a hagyományosan dzsentroid Georgia RT-nél dolgozik. Ellenpontként azonban már megjelennek a szakértelmiségi foglalkozások: gépészmérnök, építészmérnök, a nem bírói vagy ügyvédi pályán működő szakjogász, az első tisztviselőnő, és az egyértelműen alacsonyabb társadalmi presztízst képviselő kántortanító, erdész, plébános foglalkozás. Erőteljesen megindul ekkor a középosztályivá váláson belül a presztízsében is alacsonyabb szintet képviselő foglalkozások megjelenése. A harmadik generációról és a harmadik kohorszról szólva már a második világháborút követő gyökeres történelmi fordulat hatásáról is beszélni kell. Hogyan reagált a család ezekre a változásokra? Nem kis hányaduk az emigrációt