Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 2. Szomszéd András: A cigánysággal kapcsolatos összeírások és statútumok forrásértéke a 17. század második felétől a 19. század közepéig

30 megyében 1777-ben 427 családban 1873 cigány személyt, a reformkorban 630 családban 2658-at írtak össze. Ez mintegy 140 %-os gyarapodást jelent. Amíg 1777-ben egy átlagos cigány család 4,38 főből állt, addig ez az átlag 50 év múlva 4,31-re módosult. Ez az adat ellentmondani látszik a nagycsalád modellnek. Természetesen ez nem zárja ki a 7, 9 gyermekes családok meglétét sem. Ami a foglalkozásokat illeti: összefoglalva lásd a III. sz. táblázatban. Kovács mesterségből él a férfiak 47,4 %-a (356 fő), közülük hetvenen hegedülnek is. összességében ipari és kézműipari jellegű munkát végez a felnőtt cigány férfi lakosok közül 404 fő (53,79 %). Mezőgazdasági, vagy ahhoz közel eső területen dolgozik a cigány férfiak- közül 76 fő (10,1 %). Földművelőként mindössze 1 főt írnak össze, míg 1775-ben 5 főt. Bár az összeírások azt mutatják, hogy földrajzilag főleg a falvakban telepednek meg, ez mégsem azt jelentette, hogy földművelőkké váltak volna. Vidéki jelenlétüket részben az indokolja, hogy a városok igyekeznek távol tartani őket maguktól — esetünkben csak Losoncra igaz ez — másrészt az a tény, hogy ócskavasból, öregszerszámokból láncokat, kapcsokat, fúrókat, szegeket és egyéb használati eszközöket tudnak készíteni, továbbá értettek a lőpatkoláshoz, a lovak gyógyításához, s így hasznossá tették magukat a falvakban, az uradalmak gazdaságaiban, és feltehetőleg a cigányok is megtalálták számításukat. A 19. sz-ban a lótartási tilalom, illetve a lóval való kereskedés megtiltása már nem volt érvényben. így nem véletlen, hogy a felnőtt cigány férfiak 5 %-a (39 fő) kupeckedésből él. A 19. sz. első felében keletkezett összeírások egyes járásokban a cigány nőknél is jeleznek foglalkozást. Madzagkötéssel, meszelőkészítéssel, kelmefestéssel foglalkoznak, sőt egy esetben a falu bábájának tisztét is cigány nő tölti be. Közvetve bár, de a cigány ifjúság "szakmára tanítására

" is vannak adataink, amikor a 10-18 év közötti fiúknál, lányoknál szakma megjelölést találunk. A belső vándorlás lelassul, egyes helyeken szinte megszűnt. A járások nagyrészének férfi lakossága vagy helyben született, így nevük mellett "

törzsökös

" megjelölés szerepel, vagy pedig 20-50 éve már annak a helységnek a lakója, ahol összeírták őket. Legstabilabb a helyben lakás a szécsényi járásban, kisebb vándorlásokat tapasztalhatunk a füleki járásban. Rendkívül érdekesek a magatartásra vonatkozó bejegyzések. A kékkői járásban pl. a 173 felnőtt férfiből mindössze 7 volt fenyítve (4 %), a losonci járásban lopás miatt 3 személyt büntettek meg, közülük az egyik 10 éves gyermek. A szécsényi járásban lopás miatt két férfi és két nő volt büntetve és egyéb kihágásokért (káronkodás, verekedés, hamisság) 24-en "

szenvedték el a bíró pálcáját"

. Jő viseletükre is van egy-két példa. Pl. Szécsény 111 cigány lakosa közül egy sem volt megbüntetve, vagy pl. a berceli 56 éves kovács esetében a következő bejegyzést olvashatjuk: "

fenyítve sohasem volt, katonáskodott 15 évig

". Eddig két forrástípusról írtam. A statútumokról (kiadásuk évei: 1679, 1691, 1744, 1780, 1806, 1816.) és a 18-19. sz-ban keletkezett összeírásokról. Véleményem szerint ez a két forrástípus is alkalmas arra, hogy az említett népcsoport életéből képeket villantsunk fel. Kiegészítésként átnéztem a közgyűlési iratokat és Balassagyarmat mezőváros tanácsának jegyzőkönyvét. Az itt •talált források többek között foglalkozásra utaló adatokat tartalmaztak. Ilyen pl. a sziráki földműveléssel foglalkozó cigány lótartási engedélye, pl. az az