Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 4. Halmos Károly: Gregersen Gudbrand 1869-es csődpere
308 egyrészt az, hogy váltókövetelései között hat darab olyan, amelyet 1869 tavaszán nem mutatott be, így következő alkalommal már csak 1870 megfelelő időpontjain követelhette őket, másrészt pedig az, hogy Gregersen a Luczenbacher-féle adósságait néhány nappal a csőd előtt jelzálogosította. Nem ismertetem most a váltók nyolc szabvány adata szerint szerkeszthető kereszttáblákat, csak egy kereszttáblára térek ki. Ha az értékzáradékot (a kibocsájtő által átvett érték) és a lejáratának időtartamát hasonlítjuk össze, (4. tábla) akkor a kis súlyt képviselő rozs, gabona ellátás egyértelműen három hónapos váltók, formailag ide sorolható a bizonytalan tartalmú " in mir^ selbst " (magamban) záradékú váltó is. Egyértelműen hosszú lejáratúak (6-5-4 hónap) äz építőfáról szóló válták és érdekes módon formailag idetartozik az egyetlen készpénzről szóló váltó. Kétarcúak az értékzáradék nélküli, valamint számlabenyújtásról és áruátvételről szóló váltók. Jól látszik, hogy vagy három, vagy hathónaposak, a négy vagy öthónapos esetek — gyaníthatóan — egy-egy nagyobb tartozás visszafizetésének elnyújtásából keletkeztek. Talán — jobb híján — föltehető, hogy e kétarcú fajták között a hosszúiéjáratúak az épületfához hasonlóan készletfölhalmozást finanszíroztak, míg az értékzáradék nélküli háromhónaposok (a rajtuk szereplők neveiből ítélve) gyakran sejtetnek pénzügyi áthidalásokat. Nem végeztük el, de meg lehetne nézni, hogy a váltók lejárata összefügg-e továbbforgathatóságukkal, vagy sem. Végezetül szeretnék kitérni a kibocsájtók, a rendelvényesek és a váltók bemutatói névsorának összehasonlítására. A 195 váltót legalább 73 személy bocsájtotta ki, (két eset bizonytalan) ezek közül hatan csak kibocsájtók. Ez utóbbiakat ebben a viszonyban mint valakiknek másoknak az ügynökeit tekinthetjük. Az ugyancsak 73 azonosított rendelvényes közül a kibocsájtók között hat fő, viszont az utolsó forgatmányosok között 25 fő nem szerepel. A 90 utolsó forgatmányos közül 45-en nem szerepeltek a rendelvényesek között. A váltóelfogadások menetrendje gyakorta sejteti, hogy egy-egy adósságot nem egy, hanem több váltóra bontva fogadtatták el, majd a különböző váltókat rendelvényesük esetleg már kibocsájtásuk napján, de legföljebb két napon belül továbbforgatta különböző cégekre, tehát a hiteleket végülis alkalmi társulások nyújtották. Amiről itt szó van az régi, de olajozotan működő kereskedelmi technika. Ezt azért tartom fontosnak, mert gyakran mondjuk azt, hogy a magyar tőkés hitelrendszer 1867-től kezdett igazán kiépülni. Nem vonom kétségbe a " credit mobilier "-típusú bankok újításait, de fontosnak tartom, hogy a " modern tőkés hitelrendszer kialakulását " legalább részben tekintsük úgy, hogy a hitelezés korábbi képlékeny,' nem hivatalias — és bár ezeknek áraként szűkebb körű —, de tőkés rendszerét új formák, a részvénytársaság és a szakapparátusban intézményesült bizalom váltották föl, de az új formák között a régi technikák is működtek. A váltótörvények nem vezethették be a váltót. Az viszont kétségtelen, hogy az állam és a jog hozzájárulhatott elterjesztéséhez. Sajnos szinte lehetetlen fölmérni, vajon a hitelügyletek hány százaléka történhetett a részvénytársasági hálózaton kívül, vagy megfordítva: hány százaléka játszódott az " özvegyasszonyok hálózatán " belül, vagyis komolyra fordítva a szót, olyan magánszemélyek és cégek között, akik és amelyek többségének könyvelését nincsen reményünk megismerhetni.
