Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 3. Kosján László: A gazdasági elit Nógrád vármegyében a dualizmus korában (A polgárosulás tendenciái, hordozóik)
299 alá. A földbirtokosok lassú, de határozott aránycsökkenése mögött elsősorban — mint azt a táblázat első értékelésénél fentebb már jeleztük — a városi funkciót betöltő településeken élő (úgymint Losonc, Balassagyarmat, Salgótarján) virilisek számbeli gyarapodása rejlik. Az említett helyekről fokozatosan, egyre több virilis5el találkozunk, amely mint látjuk lényegesen módosítja a foglalkozási struktúrát. Az első öt helyen az egész dualizmus időszakában földbirtokossal találkozunk, ekkor még túlnyomórészben a rendi világból való arisztokrata és nemesi földbirtokosok tulajdonosait lelhetjük a virilisek között. Azonban a földbirtokosok arányának a csökkenése mellett a társadalmi eredetük szerinti összetételben is jelentős változásokat észlelhetünk. 1873-ban 1500 forint adóösszegig, tehát az 5. ranghelykategóriáig nemesi származású földbirtokosok szerepelnek a lista elején. 1883-ban viszont már csak 2000 forintig találkozunk a rendi társadalom kiváltságolt képviselőivel, nemesi származású földbirtokosokkal. A dolog érdekessége ebben az esztendőben már — mintegy a korszak tendenciáját is jelezve — az 1882 vásárolt földbirtok helyéről, lőrinci előnévvel nemesített, egykor Szécsényben élő zsidó származású Hoffmann Jakab 3000 forint feletti adóval szerepel igen előkelő helyen, és biztosítja a " tiszta " nemesi származást az említett alsó határig. Később ez a tendencia felgyorsul. Olyannyira, hogy az 1900-as évektől aztán már a legnagyobb, egyben a legelső adófizető a Nógrád megyében is birtokkal és cukorgyárral is bíró Schossberger család valamelyik tagja, vagy pedig a Losoncon lakos Wohl Aladár földbirtokos és szeszgyáros. Ez az iménti példával illusztrált folyamat jellemző az egész dualizmus időszakára — mint ezt már jeleztük is —, tartalma a nemesi birtokosok lassú süllyedése a virilisek között, és az elsősorban zsidó származású földbirtokosok egyre feljebb kerülése a listákon. Az 1900-as évek elején azonban egy jól körülhatárolható csoportnak, néhány ősi nemesi család éppen virilis tagjának a fenn említett tendenciáival éppen ellentétben emelkedni kezd az adóösszege. így például a Szilassyaknak, Dessewffyeknek, de hosszabban is sorolhatnánk. A folyamat hátterében egy jól kitapintható nemzedékváltás áll, valószínűleg azzal összefüggésben, hogy a gépesítést is előtérbe helyező okszerűbb gazdálkodás eredménye az adóösszeg emelkedése. Például Szilassy Aladár az említett Szilassy család a monarchia leghíresebb gazdasági iskoláiban tanulmányozta a gazdálkodás legmodernebb módszereit. Éppen ezen földbirtokosok jövedelme mögött igen szerteágazó tevékenység húzódik meg. A nagybirtokuk mint vertikum működik, s többen megpróbálkoznak a termények feldolgozásával, míg mások a szénbányászatba is bekapcsolódnak, mint azt 20 évvel előbb a példaként már említett Hoffmann Jakab nemesítési okirata is az illető elsőrendű erényeként emel ki, amely feltételezhetően a jövedelmét is igen kedvezően befolyásolta. A földbirtokosok mellett számukban is, de listákon elfoglalt hely jelentőségében is elmaradnak más foglalkozási csoportok. Azonban elsősorban ezen utóbbiak között találjuk a polgári fejlődés hordozóit. 2. Kereskedők A kereskedőkkel 1873-ban a piramis alsó részén találkozunk, hárman 500-1000 forint közötti összeggel adóznak, egy kereskedő pedig 1000-1500 forint közötti
