Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 2. Szomszéd András: A cigánysággal kapcsolatos összeírások és statútumok forrásértéke a 17. század második felétől a 19. század közepéig
RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÓDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 Szomszéd András: A CIGÁNYSÁGGAL KAPCSOLATOS ÖSSZEÍRÁSOK ÉS STATÚTUMOK FORRÁSÉRTÉKE A 17. SZÁZAD MÁSODIK FELÉTŐL A 19. SZÁZAD KÖZEPÉIG A cigánysággal foglalkozó források levéltárunkban a 17. sz. második felétől találhatók szórványosan. A korai források általában rendeletek, statútumok, melyeknek tárgya a cigány népcsoport rendészeti megregulázása, illetve a megye területéről való kiűzése. Az 1679-ben kelt statútum szerint pl.: " A cigányság istentelen népét bárki ... a megye területén ... szabadon ... minden könyörulet nélkül elfoghatja ... és üldözheti ". A 17. század végén — 1691-ben —, a viszonylag konszolidáltabb helyzet, a munkáskéz hiánya, már bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi Nógrád vármegyében is e népcsoportnak, hogy ellenőrzés mellett, a földesurak telkein csoportosan vagy egyénenként letelepedhessenek. A vajdaság intézményéről is itt esik először szó. III. Károly 1724-ben kiadott rendelete nyomán kötelezően össze kell írni a cigányokat. (Az összeírás végrehajtására mindössze három hónapot adnak.) Ennek az intézkedésnek megyei eredménye a losonci járásból fennmaradt összeírás az 1725-ös évből. Az összeírás 15 család -- összesen 77 fő -- névanyagát, életkorát, telepítő, vagy befogadó földesuraik, illetve azoknak a településeknek a nevét tartalmazza, akikkel és ahová majdan a cigányoknak le kell telepedniük. Az 1750-es évekből vannak adataink az uradalmak nagyobb arányú telepítéseiről. Ekkor pl. a gácsi uradalom 13 falvába telepítenek 25 felnőtt cigány férfit. (A nők és gyermekek száma ismeretlen.) A Forgáchok is telepítenek szécsényi uradalmukba, 13 faluba 28 felnőtt férfit. (A nők és gyermekek száma itt is ismeretlen.) A telepítők között egyháziakat is találunk. Eszterházy Imre püspök gazdatisztje például oly buzgalommal hajtja végre a telepítési utasítást, hogy Koháry András cigányait is püspöki alattvalóknak íratja össze. Az eddig említett összeírások esetlegesek, nem egységes szempontok szerint készültek, és nem minden járásból maradtak meg. Mindezek ellenére elég nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy a birtokos nemesség messzemenően támogatta a telepítéseket, melyek révén ingyen munkaerőhöz jutott, mégpedig olyan munkaerőhöz, aminek szűkében volt. A cigányság ugyanis értett a vályogvetéshez, a téglaégetéshez, de értett a vasmegmunkáláshoz — szögverés, ácskapcsok, pántok, láncok készítése stb. —, és olyan egyéb iparos tevékenységet is folyatott a távoli eldugott falvakban, amit a céhes ipar szűk keretei miatt nem tudott kielégíteni. Nyomon követhetők azok az intézkedések is, melyeknek következtében a már korábban bejövő cigányság részben megtelepszik. Az országosan egységesen elrendelt összeírások Mária Terézia és II. József uralkodása alatt születtek. A felvilágosodás szellemében fogant rendelkezések
