Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 1. Tóvári Judit: Polgárosodás és helyi hatalompolitika 1872-1917 között
és a Hitelintézet alapításának. A Kétszeres adóbeszámítás kedvezménye — amely az értelmiségi foglalkozásúakat, valamint a kereskedelmi- és iparkamarák tagjait illette meg — jelentős számú értelmiségi tagot juttatott a város képviselőtestületébe, akiknek 80 %-a a kétszeres beszámítás kedvezménye nélkül be sem juthatott volna a legtöbb adót fizetők közé. A tőkés polgári elemek állandóan növekvő arányával szemben az értelmiség képviselete a századfordulóra mégis több mint a felével csökkent. A zsidó polgárság soraiból származó értelmiséget ott találjuk a pénzintézetek és az ipari részvénytársaságok igazgatóságaiban. Jövedelmükben a földbirtoknak nem volt nagy jelentősége. Annál nagyabb szerepet kapott viszont a háztulajdon. Borpincét minden tehetősebb polgár vásárolt, hiszen azt megkövetelte a társadalmi pozíció. Egyedül a nemesítéseknél nem találkozunk a zsidó értelmiség nevével. Ezzel a lehetőséggel főleg a tisztviselők éltek és a tőkés polgárság soraiban páran. Erre kötelezték őket az igen erős hagyományok, hiszen a köztisztviselők többsége 1848 előtti nemesítéssel rendelkezett. Akik a nem nemesek közül közéjük kerültek, szinte kötelezőnek érezték a közhivatal mellé a cím megszerzését is. A korszak országgyűlési képviselői -- egy kivételével — a szabadfoglalkozású értelmiség soraiból kerültek ki, valamennyien régi nemesek. Egyetlen miskolci kereskedő volt a dualizmus korában, aki az országgyűlési képviselőségig eljutott és nemességét később szerezte. Az értelmiségre általában jellemző, hogy pénzintézetek igazgatóságaiban, felügyelő bizottságaiban jóval sűrűbben fordultak elő, mint ipari részvénytársaságokban. 1885 után feltűnően lecsökkent a szabadfoglalkozású értelmiség száma. Ennek magyarázatát az alábbiakban látjuk: 1848-ban 70 földbirtokkal rendelkező személyt vettek fel a képviselőválasztói névjegyzékre. Közülük, vagy egyenesági leszármazottaik közül hatan később mint értelmiségi foglalkozású legtöbb adót fizetők kerültek a városi képviselőtestületbe. Azok a földbirtokosok, akiknek a birtokrendezések után megmaradtak a földjeik, a kiegyezést követő másfél évtized gabonakonjunktúrájának hatására még biztosítani tudták azt a vagyonalapot, amely besegítette őket a legnagyobb adózók sorába. Az 1880-as évek közepétől azonban súlyosan érintette ezt a réteget az egyre nagyobb méreteket öltő gabonaválság. A tőkés gazdálkodás követelményei szerint gazdaságát berendezni képtelen értelmiségi rétegnek már a kétszeres adóbeszámítás is kevés volt ahhoz, hogy lecsökkent jövedelme a legvagyonosabb elemek között tartsa őket. Helyüket fokozatosan a tőkés prlgári elemek foglalták el. A gabonaválsághoz hasonló hatású volt az 1880-as évek közepétől a szőlőtelepeket elpusztító filoxéra-vész. A virilisek között hosszabb ideig megkapaszkodni képes értelmiségiek majd mindegyikénél megtaláljuk a szőlőtermesztés és a borkereskedelem nyomait. Az 1880-as évek második felében az elpusztult szőlők miatti jövedelemkiesés azokat a borértékesítéssel is foglalkozó értelmiségieket, akik nagyobb készleteket nem voltak képesek tárolni, végleg kitaszította a legnagyobb adózók sorából. Ehhez járult az 1886: 22. te, amely lehetővé tette részvénytársaságoknak és egyéb jogi személyeknek is a virilisek közé való felvételét. Nyilvánvaló, hogy ezek jövedelmével az értelmiség nem tudott versenyezni. A 30-45 évig legnagyobb adózók sorában maradók nagyszámú háztulajdonuk mellett tárolásra alkalmas pincékkel is rendelkeztek, amelyek több száz méter hosszúságot is elértek a városban emelkedő dombok mélyén. Nem érintette a szőlők pusztulása ilyen nagy mértékben azokat a
