Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 9. N. Kiss István: A magyar királyság népességének osztálytagozódása 1707-ben
271 elleplezi azt a vagyoni különbséget, ami egy-két száz mágnás család és az armalisták közel tízezres tömege között tátongott. Összefoglalás A Rákóczi központi állam területén, az ún. dica-összeírás megyéiben élő kb. 0,9-1 milliós népesség 1707-ben az alábbiak szerint oszlott meg: parasztság + mezővárosok 85 % városi polgárság 10 % nemesség (papok, tanítók) 5 % Ennél az összesítésnél hangsúlyoznunk kell, hogy a mezővárosi polgárság kb. 80-100 ezres tömege, amely a népesség 8-10 és a jobbágyság 10-12 %-át tette ki, jórészt már nemcsak agrár, hanem kézműipari és kereskedelmi tevékenységet folytatott. Utalnunk kell továbbá arra a körülményre, hogy a nemességnek 75-80 %-a legfeljebb kisparaszti vagy középparaszti színvonalon élt, nem is beszélve azokról, akiket " nobilis inquilinus "-ként a falusi szegénységhez számítottak. Véleményünk szerint a parasztság osztályegysége ugyanúgy igaz, mint a földesurak " una eademque nobilitas elve. nem volt A földnélküli napszámos, illetve a katonaparaszt vagy a rusticus között ugyan olyan éles különbség volt, mint a mágnás és az egytelkes vagy armalista nemes között. Magyarország árútermelését úgyszólván kizárólag a gazdagparasztok állították elő. A kereskedő (tőzsér) réteg zöme is belőlük került ki. A gazdagparaszti-rusticus csoport egy része már 1848 előtt felkerült a privilegizált osztályokba, más részük viszont vagyonosán lépett át a kapitalizmusba s indult el a árútermelő paraszti úton. Ugyanakkor a parasztság jelentős része olyan szegényen jutott el a kapitalizmusba, hogy az további fejlődésüket eleve meghatározta. Az ún. kis és középparaszti rétegek pedig kellő földbirtok és tőkeerő nélkül léptek a kaptitalista termelés útjára, ami lemorzsolódásukat és fejlődési képtelenségüket hozta magával. JEGYZETEK /1/ A Rákóczi-féle dicalis összeírások szétszórtan találhatók a budapesti Országos Levéltárban (a továbbiakban DL), számos megyei levéltárban, valamint a Szlovákiában fekvő régi magyar megyei levéltárak anyagában. /2/ Pl. Kis-Hont megye dicajegyzékében: " Coscriptio Districtus Minoris Honth., quam ex Determinatione Articulari Confoederatorum Inclyt. Reg ni Hungáriáé et Statuum in Conventu Onodiensi conclusa... '' DL E 158 Conscriptio portarum, Tom. XVIII. Anno 1707. /3/ N. Kiss István : Az 1707. évi Rákóczi-féle dicalis conscriptio. In: Rákóczi-tanulmányok. Eds.: Köpeczi B. - Hopp L. - R. Várkonyi Á. Budapest 1980. 87-112. p. Függelék : Instructio dicatorum ex generali
