Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 9. N. Kiss István: A magyar királyság népességének osztálytagozódása 1707-ben
264 szempontból, azonossá vált a nemesekével. Külön kedvezmény volt, de csak a parasztkatqnák esetében, hogy minden rovatban mentesültek az egy dicát érő (30 Ft) vagyon adóterhe alól. Amelyik jobbágynak pl. 3 ökre volt, kettő után adómentes maradt és csak egy ökrét vették fel az adólistára. Ez rendkívül nagy adókedvezmény volt, mert akinek állatból, földből, szőlőből, iparból, pálinkafőzésből stb, arányos megoszlásban 10-12 dicát érő vagyona volt, az így összesen is csak egy-két dica után fizetett adót, ha önkéntesként a hadseregben szolgált. Úgy tűnik, hogy a katonáskodó parasztok mentessége ténylegesen még szélesebb körűnek bizonyult, mert a Kis-Hont és Szatmár megyei, valamint hajdúvárosi példák azt mutatják, hogy az önkénteseket (miles) egyszerűen mindenféle adótól mentesítették és ha fel is soroltak nevük mellett földet, ökröt vagy másfajta vagyont, az összegezésbe már csak azt írták: "nihil", azaz nincs adóköteles vagyonuk, mentesek az adózástól! Persze az efféle általános mentesség nem biztos, hogy minden megyében egyformán érvényesült, de hogy gyakorlata széles körben elterjedt, azt a katonaparasztok és katonanemesek összeírt vagyonának csekélysége is jelzi. Ugyanis a zászlók alatt álló parasztok vagyona a paraszti dicavolumen mindössze 1,2 %-át, a nemes katonáknál 2,8 %-át tette ki. Elképzelhetetlen, hogy a hadseregben szolgáló 50-60.000 parasztkatonára, akik a jobbágycsaládok 20-25 %-át képviselték, az adóköteles vagyon, azaz a termelőeszközök ilyen csekély hányada jutott volna. A jelenség magyarázata széles körű, a gyakorlatban sokszor 100 %-osan érvényesül adómentességükben rejlett. Az új adórendszer elvi koncepciója kettős: egyrészt olyan sokrétűvé tették az adatfelvételt, hogy az minden lehetséges jövedelmi forrásra kiterjedjen, másrészt megteremtették a közös nevezőt, a dicaértéket , amely bármiféle ingatlan, ingó vagyontárgy, illetve bevételi forrá"s értékének összemérését és azonosítását lehetővé tette. Minden egyes jobbágy, mezővárosi paraszt és szabad királyi városi polgár vagyonának összeírásánál közel háromtucat kérdésre kellett válaszolni. Mind a kérdések szövegét, mind a kapott válaszokat írásban rögzítette a dicátor. Valamennyi dicalista fejlécben ugyanazokat a kérdéseket találjuk, ugyanazokkal a szorzószámokkal; az adatfelvétel formai kerete és végrehajtási rendszere az egész kuruc államban egységes és következetes volt. A dicajegyzékek részletes vizsgálata arra enged következtetni, hogy egy átlagos jobbágycsalád vagyona 5 dica körül mozgott. Az alapul vett 5 dicás, azaz 150 forintos jövedelmű parasztcsalád évi adója az alábbiak szerint alakult: - természetben 2 1/2 köböl rozs 3,8 Ft 5 köböl zab 3,8 Ft 1 fontmázsa hús 6,0 Ft pénzadó 10,0 Ft hajdú felszerelés 3,7 Ft téli szállás adó 10,0 Ft részben természetben A dicális adó keretében tehát egy átlagos parasztcsalád 18,7 forintot készpénzben, 18,6 forintnyi értéket pedig természetben adott a kuruc államnak, nem beszélve a fogatállítás és a katonai közmunka terhéről. Egy dica azaz 30 Ft jövedelem után évente legalább 7,46 Ft értékű adóbevétellel számolhatott a kuruc Gazdasági Tanács. /8/ Ha összegezzük a dicalis adórendszer eredmény eit , a következő képet kapjuk: a természetbeni adózás évente fél millió köböl rozsot, egy millió köböl zabot és 200.000 fontmázsa húst biztosított az államvezetásnek, kb. 2,8 millió forint értékben. Ehhez járult 2,2 millió Ft készpénzadó és 0,74 millió Ft az újoncok felszerelésére. Továbbá a hadsereg téli szállásának költsége, melytől a nemesség mentes volt, s mely természetben és pénzben újabb 1,5 millió forintot tett ki.
