Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 6. Szuhay Péter: A besenyőtelki Mlinkó család története a 18-20. században
RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÓDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 Szuhay Péter: A BESENYŐTELKI MLINKÓ CSALÁD TÖRTÉNETE A 18-20. SZÁZADBAN 1. Bevezetés helyett : 1911-ben a besenyőtelki római katolikus plébánia templomában házasságra lépett egymással Mlinkó János 32 éves nőtlen fiatalember! újpesti lakos, MÁV gépészmérnök és Mlinkó Erzsébet 17 éves hajadon, besenyőtelki lakos. János apja szintén János, anyja Mlinkó Mária, házassági tanúja pedig Mlinkó János földbirtokos. Erzsébet apja ugyancsak János, anyja Mlinkó Anna, házassági tanúként Mlinkó István, az egri siket-néma intézet igazgatója szerepel. Ettől kezdve e házaspár eltűnik szemünk elől, a besenyőtelki források és az emberek emlékezete róluk többet nem tud, s mi sem nyomoztuk őket tovább Újpesten, vagy a fővárosban. Ebben az egyetlen anyakönyvi bejegyzésbe sűrítve megjelenik egy család történetének számtalan sajátossága. Ezt megfejtve talán feltárul a család értékrendje, mentalitása, a család esetleg létező stratégiája. A Néprajzi Múzeumban — a lokális társadalmak monografikus kutatása programjának keretében -- 4 tagú munkacsoport dolgozik Besenyőtelken 1983 tavasza óta, s végez történeti, néprajzi, szociológiai kutatást. A munkacsoport tagjai (örszigethy Erzsébet, Szuhai Péter, Tóth László és Török Katalin) a falu újratelepedésétől (a török hódoltságot követő időktől) a mai napig vizsgálják a falu történetét. Besenyőtelek — korábban 1903-ig Besenyő — Heves megyében, az Északi-Középhegység és az Alföld találkozásánál fekszik. A falu újratelepedéssel kezdődő története kezdetben egybeesik a Szabó család történetével. A Szabók 1663-ban zálogba vették a Bessenyei családtől Besenyő és Tepély pusztákat, majd 1698-ban tulajdonjogot és királyi megerősítést szereztek a több mint 8000 holdas birtokra. A családi leszármazások révén hamarosan népes, főleg nemesek lakta településsé válik a korábbi Besenyő puszta. Az 1730-as évektől nemesi közbirtokosság igazgatja a falu, s a három Szabó linea a birtokszerző ősök leszármazottja. A Szabók 1769-ben transactiót kötnek, s ezzel jogilag is szabályozzák a falu életét. 1789-ben a népesség száma meghaladja az 1700 főt, 1822-ben 2200 körül mozog az itt élők száma. A népesség maximumát az 1930-as népszámláláskor éri el, több mint 3700 fővel. Ma 3000 körül mozog a lakosok száma. Ebben az előadásban (rövid tanulmányban) két külön természetű kérdés illetve probléma megválaszolására teszik kísérletet. Egyfelől a Mlinkó család történetének elemzésén keresztül egy módszertani kísérletet szeretnék bemutatni, másfelől pedig az embereknek (a legszűkebb vonatkoztatási csoportjának: a családnak és a rokonsági rendszernek) azon törekvése érdekel, hogy a történelem
