Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 1. Kiss Z. Géza: A dunamelléki református egyházkerület 1816-1819. évi püspöklátogatási iratainak forrásértéke és ezek történeti tanulságai
22 egy fedél alatt van az " elég jó készületű " kamra és jő állapotban vannak a melléképületek is. Ennél lényegesen jobb körülményeket csak a vajszlói parókián találunk, ahol három, mezővárosi kényelemmel berendezett, padlós szobát használ a lelkész elfogadható bútorzattal, de a teteje annak is " gyikénysással fedett yala ". A többi ormánsági parókiáról azonban nem sok jót mondhatunk. A" legrosszabbak között van a két szobás palkonyai parókia, amelyek közül " ...az edjik Tseléd Ház, a másik Tanuló; igen avult megh öregedett szobák ". A posványos helyen épült besencei parókián (és még sök inas helyen) minden megromlik és penészedik. A drávafoki parókia meg nem is lakóháznak, hanem eredetileg oratóriumnak (imaháznak) készült és csak akkor költöztették bele a lelkészt, amikor 1802-ben felépült az új templom, de a látogatás időpontjában a ház már " egészlen elsüllyedt a földbe, mindég vizes, s annál fogva büdös és dűlőfélben van ". Bizony olyan közelből mutatja az egykori valóságot ez a pompás forrás, hogy szinte az orrunkban van e régi épületek dohos szaga, /6/ s a parókiába lépve csak akkor érezzük magunkat otthonosabban, amikor a paraszti kézzel készített, durván mázolt kék, meg dohány színű bútorok között egy egy könyvvel rakott tékát is találunk. Ezek a nem egyszer értékes könyvek juttatják eszünkbe, hogy ideje második kérdéskörünkre térni, mert e házban egyetlen kivétellel a " Nemes Debreceni Ref turn Collegium " falai között végzett lelkészek élnek, akik talán Csokonai iskolatársai, vagy éppen tanítványai voltak. A külföldet járt Szondi László vajszlói lelkészen kívül, valamennyi " domi doctus ", tehát itthon szerezte alapos tudását. Szégyenkezve szól nyelvtudásáról, aki közülük csak " lexicon segítségével olvashat " latinul, meg németül, de nincs egyedül széles nyelvtudásával a besencei Szelle Benjámin sem, aki " Született nyelven kivül beszélhet deákul, olvashat és fordíthat görög és francia könyvekből . Akad, aki "sidó könyveket ' olvasgat üres óráiban, más meg a Debrecenből hozott könyveiből " rázogat ki " hasznos, természettudományos ismereteket. Akit érdekelnek egy adott társadalmi réteg (lelkészek, tanítók) életkörülményei, az az egész egyházkerületre vonatkozóan egyedül ebben a forrásban találja meg gyülekezetenként a gondosan kiállított díjleveleket, amelyek kitöltőitől olyan pontosságot követelt a vizitáló püspök, hogy adott esetben a bíróság előtt is megfeleljenek. Az egyházi alkalmazottak fizetése azután további következtetésekre is módot ad a kutatónak. A felső-baranyai egyházmegyében például a gazdákra és a tőlük vagyonilag függő, velük vérrokoni kapcsolatban lévő házaspárokra kivetett természetbeni párbér, a híres lukma (papi illeték) járja még mindig és készpénz csak annyi van, amennyi az apró gyülekezetekben a stólából csordogál. Ez a középkorból itt maradt naturalitás már a 19. század elején is megnyomorította a lelkészek életét; ki hinné, hogy az 1813-ban készült és itt közölt díjlevél másolatát írta alá az édesapám, amikor 1913-ban átvette a kák^csi parókiát a nagyapámtól és 1915-től talán a pengő megjelenéséig ez volt a létalapja nagybátyámnak, a néprajztudós Kiss Gézának is... És nemcsak az volt a baj ezzel a jövedelemmel, hogy természetbeni volt, hanem az is, hogy csak a legjobb esztendőkben sikerült maradéktalanul beszedni. A restancia mennyiségéről a lelkészek nem igen írnak, csak viszlói társuk sorolja fel, hogy 1812-ből sok restancia maradt búzából, borból, fából, sódarból, de azután sietve megjegyzi, hogy " ...a nagy szükség miatt rajtok nem kegyetlenkedünk ", vagyis nem veszik igénybe a megyei egzekuciőt. Annyit talán meg a jövedelmi viszonyokhoz, hogy a protestáns gyülekezeteknek kegyura nem volt, bizonyos állandó jövedelmet garantáló föld pedig az úrbérrendezés előtt (a felső-baranyai egyházmegyében) 1-3 holdnál több nem volt, de az is rendszerint úgy, mint Drávafokon " ...erdő mellett lévő zugolyokban, vizenyős lapályokban, kár torkában ", vagy Palkonya esetén a Dráva parti Ravitzan, ahol a termést "...az árviz minden esztendőben elviszi".
