Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 3. Kaposi Zoltán: Nagybirtok és népessége Somogyban a 19. század elején
215 Ezeken a szétszórt birtokokon néha tetten érhető a birtokkoncentráció folyamata is: egy-egy tökeerős részbirtokos próbálta összevásárolni a részbirtokokat. Az említett Lengyel-uradalomnál pl. Boronkay József, Somogy többszöri országgyűlési követe volt ez az ember. Amíg ugyanis a birtokok nem koncentrálódtak ténylegesen egy kézben, addig a majorsági árútermelés is elég nehezen volt elképzelhető, aminek a következménye, hogy ezeken a szétszórt, szétdarabolt földeken relatíve alacsony a cselédek száma. A gazdaságos termelésre a megoldás csak az lehetett, hogy a gazdaságokat osztatlanul kezelik (erre is van jócskán példa), de ebből pedig a családi veszekedések sorozata indulhatott el a vélt vagy valós bizalmatlanság miatt. Találunk frissen gazdagodó, felnövekvő családokat is. Ilyen példa a Somsich-família. Ennek a családnak három ága volt, s ebből kettő a 19. század folyamán grófi címet szerzett. A család egyik ágának birtokai arra szép példa, hogy egy mezőváros köré tömörítve a birtokokat komoly gazdaságot lehet vezetni — hasonlóan tehát az arisztokrata birtokokhoz. Az ilyen jellegű uradalomnak magától érthetődően könnyebb és olcsóbb volt az igazgatása, mint a megye különböző részein szétszórt, egymástól több napi járóföldre lévő részekből álló uradalmaknak. Az egységnyi allodiálisra eső cselédlétszám pl. a sárdi Somsich-birtokon majdnem eléri a Festetichek csurgói uradalmának arányát, pedig ott tényleg komoly gazdálkodás folyt, amiről még Richard Bright angol orvos is megemlékezett 1815-ben tett utazásáról készült leírásában. A sárdi Somsichok mellett még más birtokgyűjtögető családokra is találunk a megyében példákat. A 18. században felnövekvő, birtokait és vármegyei befolyását egyre inkább ápolgató Tallián és Csapody-családok földjein szintén magas " nemesek szolgái " rovat alatt bejegyzett szám. Tóth Tibor bizonyította egyik elemzésében, hogy a Somogy megyei birtokosok kezén jelentős méretű tőkefelesleg halmozódott fel a 18. század második felében, s ezekben a hitelügyletekben a Talliánok mindig élen jártak. A példákat még hosszan lehetne sorolni, de amit lényegesnek és fontosnak tartunk: az itt ugyan nem részletezett számítások alapján igazoltnak látjuk, hogy Somogyban a nagy- és középbirtokokon, a 18-19. század fordulóján, az említett egyházi birtokokat leszámítva jelentős termelőkapacitás tömörült, aminek egyenes következménye volt, hogy a 19. század második felében, s részben már az elsőben is, a tőkésedés végül is — bár változott közgazdasági és politikai feltételek között — a nagybirtok vezetésével ment végbe. A végére még egy megjegyzés. Számításaink numerikus úton történtek. Tisztában vagyunk vele, hogy a forrásadottságok miatt elég nagy a hibázás lehetősége. Mindazonáltal lehetségesnek tartjuk, hogy az említett források alapján, modern, nagy teljesítményű számítógép bevonásával és megfelelő módszerrel megalkossuk a megye 19. század eleji mezőgazdasági térszerkezetét. A további kutatás lehetséges irányának ezt tartjuk. FORRÁSOK ÉS IRODALOM A levéltári források : Somogy Megyei Levéltár. Ö 79. (1804); 0" 105 (1807); Ö 82^B1 (Cons. FOSÍT 1806); Az 1804-es népességösszeírás értékelését lásd Thirring Gusztáv : Az 1804. évi népösszeírás. Magyar Statisztikai Szemle, 1936. l.sz.
