Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 2. Klaniczay Gábor: A boszorkányvád szociológiája a 18. századi falvakban és mezővárosokban
205 (Vecséri Istvánná, Nagy Erzsébet) tanúk által idézett kijelentése is jelez: " Midőn Nemes Szeged Varossaban Boszorkányokat fogdostak, akkor a fateré hazahoz menvén Masasné ? is az konyhán levO^ Tüz helyre föl alván mondotta a fatensnek sirva. Jaj, jaj nékem en Istenem,• hova legyek, s mit cselekegyem, nem tüddmT mi csoda halállal halok meg... inkab megn ölöm magamat, mintsem azon kings halaira mennyek..." • /ií/ Akárcsak Szegeden, ahol az első vádlott ä szerencsétlen kuruzslóasszony, Kökényné Nagy Anna volt, Vásárhelyen is a könnyen kriminalizálható népi gyógyítók kerültek először bíróság elé, s minthogy itt nem tört ki hasonló hisztéria, mint Szegeden (vagy talán már okultak az ottani tapasztalatokból), rangosabb emberekig nem is jutott el a vádaskodás. A vádlottak között — némiképp ellentmondva Macfarlane tézisének — sok szegény, vándorló koldusasszonyt találunk: számszerint ötöt. Az egyikről, bizonyos Ludverő Mihálynéről állítólag saját fia is azt mondta, hogy " mindenét megitta anyám, nem kár vóna megégetni ". /15/ A vádlottak között találunk meg káposztacsősz-feleséget, úri cselédet, többségük öregasszony, sokan özvegyek. Nem egy esetben a boszorkánygyanú más családtagokra is bélyeget ragaszt: az 1730-ban beperelt Bíró Margit lányát, Szilágyinét is börtönbe zárják, az 1734-ben megtortúrázott Deme Istvánná ángyát, Balog Mihályné, Deme Dorottyát ugyanúgy perbe fogják, mint az 1734-ben megégetett EgetŐ Andrásné Damian Ilona lányát, Égető Annát. Az egyetlen perbefogott férfit, Horváth Mihályt pedig a felesége, Linka Mária ellen irányuló vizsgálat keverte gyanúba — mindez nemcsak a boszorkánymesterség családon belüli öröklődésének hiedelmével van összhangban, hanem azzal is, hogy a mezőváros közösségében felvetődő gyanúsítgatás, majd kiközösítés nem csupán egyes egyének, hanem egész családok ellen irányult. A tanúvallomások s az ott olvasható konfliktusok, minthogy egyelőre nem volt módomban (egyéb források segítségével) "mö géjük látnom ", elsősorban a boszorkányrontással kapcsolatos sztereotip képet mutatják: elutasított kérések nyomán, vagy a gyógyításért járó fizetség elmaradásának büntetéseképpen rontották meg őket — mondják a kárvallottak. A sztereotipiákon leggyakrabbar átsugárzó tényleges konfliktus itt is a szomszédság: négy esetben szomszédok a vádlók, kétszer a volt házigazda (aki kitette a később boszorkányként bevádolt lakót), két vádlottat pedig lakójuk jelentett fel. Noha a vádlók többsége maga is szegénysorsú paraszt, zsellér, figyelmet érdemel, hogy találunk közöttük rangosabbakat is. Az imént említett Mázsásné ellen például a mezőváros egyik tekintélye, az esküdti és bírói méltóságot többször betöltő nemes Ceglédi István és felesége emelnek vádat. A boszorkányügyekkel való kapcsolatuk még a helyi mitológiába is bevonul: négy évvel később egy sűrűn vádaskodó fiatalasszony, a 25 éves Hesey Mártonné, Barta Erzsébet éjjeli látomása szerint a boszorkányok glédi uram házában...veres rókás mentében ettenek, ittanak, tánczoltanak...". /lé/ A mezővárosi " elit " boszorkányvádakban való részvételét jelzi még, hogy 1744-ben Csákvári János iskolamesterrel, a vásárhelyi kántorral, valamint Barothy Ferenc " studiosus " -szál találkozunk a vádlók között. /17/ Bizonyos értelemben a " magasabb státuszúak " közé kell sorolnunk a vádaskodó kvártélyos katonákat is, akik — mint oly sok más magyarországi faluban és mezővárosban /18/ — e vádaskodásokkal bosszulták meg a beszállásolásuk ellen sűrűn tiltakozó és azt csak nélkülözések árán teljesíteni tudó helyi lakosság ellenszenvét. Ugyanakkor abban a két esetben, amikor kvártélyos katonák vádjai is hozzájárultak két asszony megégetéséhez (1740), annak a megpróbáltatásokkal teli időszaknak következményét is láthatjuk, amikor a mezőváros minden könyörgés ellenére kénytelen volt elszállásolni az osztrák örökösödési háborúba készülő Károlyi ezredet. /19/ Akár Ceglédi " uram " esetében, a kvártélyos katonáknál is megemlíthető, hogy a vádlók személye, társadalmi állása kihat magukra a boszorkányhiedelmekre is: talán nem véletlen, hogy a boszorkánytársaságok e kor tanúvallomásaiban mindinkább zászlóval, dobbal vonuló, kapitányok vezette sereg képét öltik. /20/
