Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 2. Klaniczay Gábor: A boszorkányvád szociológiája a 18. századi falvakban és mezővárosokban
RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÓDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 Klaniczay Gábor: A BOSZORKÁNYVÁD SZOCIOLÓGIÁJA A 18. SZÁZADI FALVAKBAN ÉS MEZŐVÁROSOKBAN Hogyan kerülnek a boszorkányok, az "ördög cimborái " a társadalomtörténeti forrásokkal és módszerekkel foglalkozó konferencia témakörébe? Nem bűbájosság útján. A természeti népek boszorkányhitét közelről tanulmányozó antropológusok elemzései nyomán /1/ a történészek körében is elterjedőben van az a nézet, hogy nem valamiféle értelmetlen hisztéria, vallási fanatizmus vagy a babonáknak érthetetlenül helyt adó bírósági gyakorlat jegyében üldözték a boszorkányokat a 15-18. századi Európában, hanem összetettebb kulturális és társadalmi okok következtében. A boszorkányváddal fellépők egyéni vagy kollektív balszerencséjükre keresnek magyarázatot, s annak okozóját saját közösségükben, gyakran valamely korábbi ellenségükben lelik fel. Általánosabban megfogalmazva ez azt jelenti, hogy a boszorkányt — konkrét esetekben éppúgy, mint a hiedelemlényhez kapcsolt mitologikus elemekben — az adott közösségben uralkodó normák megsértésével vádolják. A boszorkányüldözés e megközelítéséből már könnyen kibontható a társadalomtörténeti probléma. A boszorkányperek írásos dokumentumai egy sajátos szimbolikus rendszer keretében megélt társadalmi konfliktussorozatról tudósítanak bennünket. Ha a képtelen vádakat nem is vehetjük komolyan, az nagyon is informatív lehet, hogy milyen apróbb konfliktusok vezettek boszorkányvádhoz, s hogy kik, milyen normák jegyében, kik ellen vádaskodtak az adott helyen és időben. Ha igaz, hogy a boszorkányüldözés valamiféle "biztonsági szelep ", ami társadalmi feszültségek levezetésére szolgál /2/, a boszorkányság történetének kapcsán nemcsak az illető feszültségekről, hanem a társadalmi konfliktusok megoldásának sajátos módozatairól is érdekes megfigyeléseket tehetünk. Ennek a kérdéskörnek a jegyében formálódott ki a boszorkányüldözés angolszász történetíróinak körében a " vád szociológiájának " feltárását célzó megközelítés. Érdemes itt röviden legfőbb eredményeiket összefoglalni, hogy pontosabban lássuk, milyen formában alkalmazható e módszer a peres anyag vizsgálatában, és milyen következtetésekre jutottak azok, akik alkalmazták. Az úttörő munka e tárgyban Alan Macfarlane érdeme: a Tudorok és Stuartok Angliájáról szóló könyvében ő vizsgálta meg először: mutatnak-e valamiféle korrelációt a helységekre, régiókra, évekre, társadalmi kategóriákra bontott boszorkányüldözés-statisztikák az illető helység, közösség vagy valamely azon belüli réteg gazdasági, vagyoni helyzetével, válságaival, társadalmi feszültségeivel. Sorra " tesztelve " a lehetőségeket (virágzó és hanyatló vidékek, iparosodó és mezőgazdasági települések szembeállítása, egy-egy közösségen belüli konfliktusok bevándorlók és helyiek, idősebbek és fiatalok között) a boszorkányvádhoz vezető konfliktusok közül Macfarlane szerint a szomszédsági-rokoni kapcsolatokon belül kialakuló nézeteltérések fordultak elő a leggyakrabban. A vádlók inkább a módosabb középrétegből, a vádlottak pedig az egy szinttel alattuk lévő, elszegényedő, bár nem a legszegényebb rétegből kerültek ki.
