Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 8. Nemes Lajos: Eger város társadalmi rétegződése 1720-tól a 18. század végéig
169 megállapítani a társadalmi jogállását. Ez ugyanannyi személy, mint 61 évvel korábban, 1727-ben. A 4161 összeírtból 17 (0,43 %) volt egyházi személy, 180 (4,33 %) volt nemesember, akiknek száma a többi magyar városhoz hasonlóan — a városba betelepedéssel — Egerben is nagymértékben megnőtt, 296 (6,90 %) volt a polgárok és 25 fő (0,60 %) a honoráciorok száma. 3651 személy esetében (87,74 %) az összeírás alapján szintén nem lehetséges megállapítani a társadalmi jogállást. A városban lakó 180 nemes közül 15 (8,33 %) rendelkezett polgárjoggal is. /9/ Amint láttuk, a század végére már megfordult az 1720-as évek folyamata. A város gazdag lakosai elsősorban a nemesi jogállást próbálták megszerezni, melyre a város iratanyagában is találunk adatokat. /10/ Lakóhelyük alapján megállapíthatjuk, hogy az egyháziak döntő többsége még 1788/89-ben is a belvárosban lakott, a 17 összeírtból 15 (88,23 %). A nemesek többsége viszont már a külvárosok lakója, 180 főből 92 (51,11 %). Az viszont továbbra is változatlan maradt, hogy a polgárok a belváros lakói. Ezek száma viszont erősen megfogyatkozott, 494-ről (vagy a nemesek nélkül 462-ről) 311-re (nemesek nélkül 296-ra), tehát 61 év alatt körülbelül 40 %-al csökkent. Viszont jelentős számú honorácior-réteg alakult ki, akik között professzorok, nótáriusok, orvos, gyógyszerész, levéltáros stb. található. /11/ Egy város lakosságának társadalmi-gazdasági fejlettségi szintjét kézművesiparának fejlettségével is lemérhetjük, mégpedig úgy, hogy megvizsgáljuk azt, hogy munkaképes lakosságának hány %-a dolgozott a kézművesiparban. Eger város történetében a kora középkortól kezdve meghatározó szerepet töltött be a mezőgazdaság, a szólótermelés. A 18. században mégis arról beszélhetünk, hogy — bár a szőlőtermelés egyeduralma nem szűnt meg — jelentős fejlődést ért el a kézművesipar is. Ez még csak a céhes keretek között mozgott, a manufaktúraszintig nem jutott el, mégis a mesterek nagy számával jelentős súlyt képviselt az észak-keleti országrész gazdasági életében. Nagyon lényeges jellemzője volt az egri kézművesiparnak, hogy a mezőgazdaság és a kézművesség még nem vált el teljesen. Az összeírásokból kimutatható, hogy szinte minden iparral foglalkozó rendelkezett kisebb-nagyobb szőlőterülettel, melyet vagy saját munkaerejével, vagy bérmunkások alkalmazásával művelt. Az iparűzés így a többségnél arra az időszakra korlátozódott, amikor nem kellett a szőlők megművelésével foglalkozni. A legnagyobb szőlőbirtokosok is a kézművesek közül kerültek ki. 1750-ben a legnagyobb termelők Kiss György patkoló (632 köböl), Horváth Mátyás szabó (442 köböl), Korsin Ferenc szappanfőző (224 köböl), Sípos András szűcs (216 köböl), és Nagy Ferenc csizmadia (204 köböl). /12/ Egerben ismerjük az adólajstromokból az összeírtak, a kézművesek és a kereskedők számát is. Ezek alapján össze tudjuk vetni azt, hogy a város kenyérkereső lakosainak hány %-a folytatott valamilyen kézműves, vagy kereskedő tevékenységet. Az összeírtak számát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy számuk 1720-tól kezdődően folyamatosan nőtt, s az 1720. évi 1537-ről 1788/89-re már 4170 főre gyarapodott, ami 271 %-os növekedést jelent. Ugyanakkor a kézművesek száma az 1720. évi 213-ról 1788/89-re 532 fővel, vagyis 745-re nőtt, ami az első vizsgált évhez viszonyítva 349,76 %-os gyarapodás. A kereskedők száma pedig 28-ról 191-re szaporodott, s ez 682 %-os növekedést jelent. Az összeírtak számát vizsgálva, ha mindig az előző vizsgált évet veszem számításaim bázisául, kiderül, hogy a városi összeírásban szereplők száma átlagosan 8-25 százalékos növekedést mutat évtizedenként. Ha ugyanezt a vizsgálódást elvégezzük a kézművesek és a kereskedők esetében is, akkor azt találjuk, hogy ezek száma az előző vizsgált évihez viszonyítva 10-50 %-kal nőtt. Az iparosok számának gyarapodását vizsgálva azt találjuk, hogy 1770-ig számuk nagyobb mértékben nőtt mint az összeírtaké,
