Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 7. Darkó Jenő: Görögkeleti egyházszervezet és népesség a 18. században Magyarországon
157 Erdély nélkül és Horvátországgal együtt 1787-ben 6,6. /49a/ Lórév esetében, 1765-ben az egy háztartásra eső népesség száma 10,12. /50/ Érdekes módon a leginkább városias településen Szentendrén a legalacsonyabb ez az érték: 4,59. A Csiprovácska templomhoz tartozó egyházközség esetében ez a viszonyszám még ennél is kisebb, csak 4. /51/ Az összeírások egyértelműen tanúsítják, hogy a családok száma a nem görögkeletiek esetében is meghaladta a házak számát, ami az adózó nép állapotának hQ kifejezője. Az 1765. évi Pest megyei összeírások felhasználásával készített táblázatainkból egyértelműen kitűnik, hogy hány generáció, illetve hány család lakott valóban egy " ház "-ban. Az viszont csupán csak feltehető, hogy egy háztartásban hányan laktak. Mindenképpen kétséges az egykori összeírások " ház " kategóriáját az egykori háztartások fogalmával azonosítani, /52/ mert történetesen a cselédeket és a szolgálókat is a családfő neve alatt írták össze. Azt a feltevésünket, hogy az egy " ház "-ra eső lélekszám nagyságát gazdasági tényező határozta meg, jól bizonyítják statisztikai adataink. Táblázataink segítségével megfigyelhetjük, hogy a két leginkább városias településen, Szentendrén és Ráckevén a legkevesebb a nagylétszámú " család ". Itt jutott az összeírt családfőkre a fivérek és a házas fiúk családjaiból a legkevesebb. A falvak esetében az érték magasabb, legmagasabb Pomázon, ahol azonban a jelenség oka a gazdasági kényszer, a jobbágytelek felaprózódása. A dél-alföldi megyék 1765, 1782 és 1785. évi összeírásainak adatait egybevetve, a görögkeleti népességet illetően az ország többi területétől eltérő képet kapunk. Megjegyezzük, hogy Békés megye görögkeleti lakosairól 1765-ben feltehetően elkészített összeírás nem maradt fenn. Csongrád megye 1765. évi jelentésében ugyanakkor azt olvashattuk, hogy a megyében görögkeleti pap nem működik, tehát parókia sincs. /53/ A szomszédos megyék parókiáihoz kapcsolódó filiálékkal ugyan számolhatunk, azonban az ott fekvő parókiáknál nem találunk Csongrád megyében fekvő filiálét.'A Csanád megyében 1765-ben összeírt parókiák a következők: Battonya, Tornya, Sajtény, Nagylak, Csanád. Az utóbbi filiáléjaként 1782-ben Apáthfalvát, 1785-ben pedig Makót említik meg. /54/ 1785-ben viszont a parókiákat Csanád kivételével nem írták össze. /55/ — Ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy míg Pest megyében a görögkeleti házak száma 1785-ben az 1782-ben összeírtak 73,67 %-a volt, addig a dél-alföldi megyékben Csanád, Apáthfalva, Makó, Gyula és Kétegyháza adatait alapul véve az 1785-ben összeírt házak száma az 1782-ben összeírtak 179,75 %-a volt. /56/ A budai püspökség házainak száma 3936 volt. Az aradi püspökséghez tartozó Békés-Csanád-Csongrád megyékben ugyanakkor 1932, Szabolcs és Szatmár megyében pedig 15 görögkeleti házat találunk. A két püspökség általunk vizsgált területén a görögkeletiek házainak száma összesen 5883 volt. Amennyiben a házak számát beszorozzuk az egy házra számított népesség számával, úgy megkapjuk az egykor lehetséges lélekszámot, ami számításaink szerint 37.530 fő. /57/ Az 1784. évi összeírás összesített adatainak ismeretében a 18. században a karlócai metropolita alá tartozó görögkeleti lakosságról — Erdély nélkül — módunkban áll képet adni. /58/ A történeti irodalomban mindmáig megkövesedett felfogással szemben, /59/ valójában a görögkeleti népességnek csak csekély hányada lakott az ország — általunk is vizsgált — középső területén. Míg ugyanis a magyarországi görögkeletiek — Erdély nélkül — 283.785 főt számláltak, addig abból 246.255 fő (87 %) a délvidéki (Arad, Bács, Szerem, Verőce, Pozsega) vármegyék területén lakott, és csak a fennmaradó 13 % lakott az ország belső vidékein. Ugyanakkor tehát ez a 37.530 fő nem képviselt akkora néptömeget az egykori Magyarországon, hogy benne a 17. század végére tett, és egyes feltevések szerint mintegy 200.000 embert megmozgató népvándorlás következtében megtelepedett lakosság maradványát lássuk.
