Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 6. Benda Gyula: Egy mezővárosi közösség rekonstrukciója 1700 és 1850 között – Kérdések és lehetőségek Keszthely példáján
146 szociológiainak neveztem, ujabban viszont közeledtem azokhoz a törekvésekhez, amelyek történeti antropológiaként határozzák meg szemléletüket. A tudományos divatok kivédhetetlen hatása mellett kettós meggyőződés motiválta a kutatási program kialakítását: 1./ 18-19. századi társadalomfejlődésünk régi és újabb kérdőjeleire csak így kaphatunk válaszokat; 2./ ily módon remélhető, hogy társadalomtörténetünk egy európai összehasonlítás részévé váljon, s hozzásegítsen valódi sajátosságaink feltárásához. Az 1740-1873 közötti hosszú évszázad gazdasági-társadalmi folyamatai Magyarországon az iparosodás, a modernizálódás meghatározó előzményét jelentik e periódusban egyszerre figyelhetünk meg az európai fejlődés szempontjából régi és új jelenségeket (pl. a korszakot lezáró 1873-as év egyidőben hoz régi típusú ellátási-népesedési krízist és modern tőzsdekrachot). Valószínűleg ezek ötvöződésében, együttes jelentkezésében ragadhatok meg a kelet-közép-európai régió sajátosságai. A helyi vizsgálat nem vállalkozhat felfedezésre, hanem már nagy vonalakban ismert vagy megsejtett folyamatok tényleges lefolyását írhatja le, a helyi társadalom működését vizsgálhatja. Nem törekedhetem itt a jelzett korszak meghatározó társadalomtörténeti mozgásainak felvázolására, közülük csak egyet emelek ki. A 17. században az agrárnépesség számtalan külön jogállású csoportra tagolódott, a nemes és jobbágy között sokszínű átmeneti rétegek éltek. A török háborúk utáni újjátelepülés ezt a tarkaságot jelentősen felerősítette. A 18. század utolsó harmadától azonban forrásaink más képet, az agrárnépesség szerkezetének nagyfokú leegyszerűsödését mutatják (nemes, jobbágy, zsellér). Ennek okai részben a rendiség változásaiban kereshetők: 1./ a birtokos nemesség erősödő törekvése arra, hogy a Werbőczy Hármaskönyvében megfogalmazott nemesi-paraszti rendi kettősség gyakorlati valósággá váljon; 2./ a felvilágosodott uralkodók törekvése a paraszti állapot szabályozására. De jelentős átrétegződés is lezajlott. A 18. századi gyors népességnövekedés a század végére az ország területének nagyrészét (pl. az egész Dunántúlt) az adott mezőgazdasági technika szintjén telítette, sőt helyenként a túlnépesedés jelei mutatkoztak. A növekvő árutermelés és az erősödő ellátási-népesedési válságok formálták át az agrárnépességet. Az Erdei Ferenc által leírt magyar paraszttársadalom, a paraszti rend alapvetően ekkor született meg. A 19. század elejére itt-ott megjelennek már a paraszti társadalom későbbi jól ismert kóros betegségei is (pl. az egyke és öngyilkosság). Az agrárjellegű kis és középvárosok (mezővárosok) paraszti polgárosodása ebben a folyamatban fontos szerepet játszik. A népességnövekedés, átrétegződés, felhalmozás helyi folyamatait kívánom leírni egy kisvárosban (Keszthelyen). Egy kisvárosi közösség rekonstrukciója — ez a címben megfogalmazott módszertani cél. A közösség fogalma ujabban a történeti munkákba a szociológiai, antropológiai kutatásokból került vissza. (Természetesen korábban is használatos volt — ld. faluközösség). Gyakorta egyszerűen a falusi, városi község, az önkormányzati egységek szinonimájaként használják, máskor határozottan normativ értékként jelenik meg. Felfogásomban a közösség a társadalmi kapcsolatok sajátos rendszere és egyben kulturálisan meghatározott életmód. Keszthely a vizsgált időszakban (durván 17oo-185o között) sokszínű, tagolt település. Településföldrajzilag egy városias magból és szórtan betelepült szőlőhegyekből áll, ehhez járulnak még a kiépülő külterületi majorok. Közigazgatás szempontjából egy része falu (Keszthely-Polgárváros vagy Kiskeszthely), másik rásze mezőváros (oppidum). A várost félkörben övező szőlőhegyek hegyközségeket képeznek, amelyek aztán az 184o-es években közigazgatásilag is leválnak a városról (Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Cserszegtomaj). A város a 17. században végvár s szabadabb jogállású katonaváros volt, Tiajd pedig élénk kereskedelmi központ, amelynek lakossága iparból és
