Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 5. Pálmány Béla: A mezővárosok társadalma Nógrád vármegyében a török hódoltság utolsó szakaszától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig
136 legdinamikusabban növekvő helységei a gyáripar új, községi jogállású bázisai: Málnapataka és Salgótarján lettek. 2/ A kereskedelmi élet és a kereskedőnépesség A funkcionális várostörténeti iskola a kereskedelmi- piacközponti jelleget tekinti meghatározó, a legátfogóbban érvényesülő városi szerepkörnek. A feudális korban az árucsere legfőbb színterét a vásárok, e meghatározott napokra meghirdetett, szervezett és ellenőrzött adás-vételi fórumok képezték. Ismeretes, hogy az országos " sokadalmak " illetve a heti piacok " profilja " különbözött abban, hogy előbbiek az országrészek, országok közötti áruforgalom, utóbbiak a város és szűkebb, mindennapi kapcsolatban álló vidéke számára rendezkedtek be. A település-történeti kutatók — tisztelet a kivételnek — általában csak egy-két említésre méltatják a helyi vásárokat. Ennek a fő oka a kereskedelem forrásainak felettébb szőrt volta és az átfogó források szinte teljes hiánya. A vásártartást mindig királyi privilégium engedélyezte, 'V ezeknek csak egy része maradt meg, az Illéssy János által kiadott királyi k -/vekben. A ténylegesen megtartott fontosabb vásárokat a 17. sz. elejétől zr évrüi évre kiadott kalendáriumok sokadalom jegyzékei közlik. Eredetieg m..nden oppidumnak volt vásárjoga, de az áruforgalom hullámzása, a pusztító háborúk következtében sokhelyütt megszűnt a látogatottság, más mezővárosok viszont fokozatosan jelentősebbé váltak. Megyénkben mindkét folyamat megfigyelhető. Nógrád pl. a török hódítás előtt virágzó püspöki város volt, azután háromszáz éven át vásárt sem tartottak itt. Szécsényben a várossá nyilvánítás, 1334 óta mindig tartottak fontos baromvásárokat, a 17. sz. közepén évente hétszer is, sőt amikor a török 1663 és 1683 között befészkelte magát, abban az időben 3 meghirdették a sokadalmakat. 1692-től, tehát az újratelepítés után alig két évvel, a besztercebányai harmincados engedélyével újból rendeztek vásáiokat Szécsényben és Balassagyarmaton. A tárgyalt korszakban számos nógrádi település kapott új országos, vagy hetivásár-szabadalmat. Ha addig község (possessio) volt a helység, a vásártartással egyszeriben oppidummá vált, mint Érsekvadkert (1733), Losonctugár (1815) és Szirák (1829). A kereskedelem főbb cikkeit és fő irányait 'csak sok apró adat mozaikkockáiból lehet bizonyos mértékig rekonstruálni. Elsősorban az országleíro iskola nógrádi műveiből — Radványi Ferenc , Bél Mátyás és Mocsáry Antal tollából — ismeretes, hogy a megye legfőbb vására ä TI. sz. végétol egyértelműen Losoncon volt, ahol rendszeresen gazdát cserélt az alföldi magyarok gabonája, bora, gyapjúja, marhája, sertése, illetve a felvidéki szlávok téli kézműves szorgosságának termékei; deszkák, zsindelyek, hordók, kerekek, fabútorok, cserépfazekak, bokályok és más portékák. A megye termékeinek java a bányavárosokban került eladásra, de a Cserhát déli részének piaca már korán Vác, Pest és Buda lett. A vásárok forgalmának mérésére két lehetőség van: egyrészt az országos összeírások piacokra vonatkozó kérdőpontjai , másrészt a vásárjövedelmek nagyságának összehasonlítása. Az 1715-1720-as összeírások Nógrádban még nem tudakolták a vásárokat, de az 1728-as már igen, bár igaz, csak a helységek egy részében. Elsőként az úrbérrendezés alkalmával kaphatunk teljes képet: Losoi.cot 190, Gácsot 72, Balassagyarmatot 58, Szécsényt pedig 56 nógrádi, hevesi vagy honti település jobbágynépe nevezte meg piachelyeként. Gács és Szécsény csak a baromvásárairól, Balassagyarmat pedig a gabona- és iparcikk piacáról volt híres. A másik módszer a vásárokon kivetett vámok, helypénzek árendába adásának összegét igyekszik összegyűjteni, ami fáradságos munka, de szép eredménnyel járhat. A fő forrásai az urbáriumok és birtok-becslések, ahol mindig kitérnek a vásárokból származó földesúri jövedelmekre. A nyers adatok elemzésekor különösen figyelni kell a földesúr birtokrátájára, mert ha csak a mezőváros felének,
