Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 4. Láczay Magdolna: A Rétköz nemesi társadalma a 18-19. században

összeírásba igen sokan bekerültek. A tisztújítás szégyenteljes verekedéssel végződött, így már a megye érdeke is az volt, hogy az 1847-es listára csak a minden kétséget kizáróan jogosultak kerüljenek. A Rétköz falvaiban viszont alig van eltérés. A nemesség létszámváltozását csupán néhány főre tehetjük. Dombrád esetében például 1845-ben 56, 1847-ben 47 nemes férfit írtak össze. Az 1793-as adata pedig 38 volt. Szabolcsveresmart 1845-ben 23 nemest számlált, 1847-ben 25-öt, 1793-ban pedig 19-ről tudtak. Az idő olyan távoli, hogy újabb összehasonlítást nem tartottunk fontosnak, mivel az adatok azt így is mutatják, hogy az arányok nem változtak meg gyökeresen. A Fényes 1839-es lakossági adataihoz viszonyított nemesi létszámok szintén a nemesség magas arányáról tanúskodnak. Mivel az 1847-es nemesi összeírást a megye bizonyítottan kezelte, noha arról nincs adatunk, hogy az összeírok előtt mi tette azt azzá, elfogadjuk azzal, hogy az összeírok valószínű így tudták, hitték már az öregek is, akik hitük után vallották. A jogaikat megvédő nemesek életéről ezek után új adatokat kellene keresni, mivel a gazdálkodásukról nagyon hiányosak ismereteink. Mind ez ideig nem publikáltak a helyi kutatók e témakörből eredményeket. Későbbi gazdálkodásukról is csak Kiss Lajos néprajztudós és az ő nyomán indulók adtak hírt. A nemesi birtoklás sajátos formája a közbirtokosság, amely nemcsak vérségi kötelék szerint, hanem például a közös adomány igazgatására is szerveződhetett. Összefoghatta választott vezetősége, gyakran csupán csak a hadnagya. E terület kutatásra vár, de mint lehetséges variációt a Rétközben is feltételeznünk kell, sőt előfordulhat itt formálódó sajátos jeggyel is. Azt ugyan tudjuk, hogy az itt élő nemesek még középbirtokosoknak sem mondhatók, bár akadt egy-két középbirtokos család is, kiknek eredete, múltja esetenként régebbre nyúlt vissza mint számos arisztokratáé. így például az 1700-as években az arisztokraták közé emelkedő Vayak, vagy a velük rokon Ibrányiak, de a nagy számban élő kisnemesek, kik olykor birtoktalannak minősülnek, mégis megszerzik megélhetésükhöz a jövedelmet, sőt akadtak, akik szellemi táplálékért kollégiumba jártak, megyei hivatalba kerültek. Nem maradhat ki, hogy rétközi származású a magyar felvilágosodás első nagy alakja, Bessenyei György is, ő azonban nem jelképezheti az átlagot, noha családja többi tagja sem volt ismeretlen, de akadtak nagy számban szerényebb képességű, kevésbé közismert reformgondolkodásúak is. Ezt például gazdálkodásuk is nyilvánvalóvá teszi. A fent már jelzett kedvezőtlen természeti adottságok valóban nem adtak a nemesség hasznára nagy szántókat, de a sajátos vízivilágnak igen sok előnye is mutatkozott. Egy 1656-ból származó végrendelet, /9/ valamint az úrbérrendezés során felvett investigátiók szerint ha adóztatható földjük nem is volt, jövedelmük viszont akár csinosnak is nevezhető. Az Ibrányi Ferenc végrendeletét ugyanis mint urbáriumot őrizték a későbbi jobbágyok. A végrendelet írója maga vallja, hogy a korábbi szokásokat, jószágainak, jövedelmének igazgatását azért írja le, hogy utódai "

annyival könnyebben, jobb úton, módon tudhassák, bírhassák, oltalmazhassák, építhessék és igazgathassák egymás közt akadály nélkül

" a hagyatékot. A nemes célt nem kell feltétlenül üres szavaknak tekintenünk, mert úgy tűnik, valóban jobb körülményeket teremtett elődeinél. Neki volt ugyan telkiföldje is, majorsága is, így a robotot igényelhette, érdekessége viszont az, hogy egyfajta árutermelésre rendezkedett be. Háztartása ellátására az ajándékokat beszedte, de könnyített jobbágyain azzal, hogy dézsmát nem szedett. Engedélyezett számukra szabad napot is. Mint írja: "

Szegény Atyám uram idejében egyetlen rendelt napjuk sem volt, szabadságra, hanem immár minden

' héten a pénteket, szombatot nékiek- adtam, hogy azokon a napokon magoknak