Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 3. Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás forrásértéke, felhasználásának lehetősége
117 csaknem egyedülálló jelenség a kisbirtok szinte teljes hiánya, melynek magyarázatát a — már vázolt — történelmi okok adják. A 18. század második felében felbukkanó, s időszakunkra megizmosodó közbirtokosságokban /38/ a birtok-szétaprózódás elleni védekezés praktikus formáját látjuk, melynek elsősorban a természetes szaporodás következtében túlzottan felaprózódott határú helységekben jöttek létre, hogy a birtokarányok szigorú betartásával biztosítsák az elszegényedett birtokosok jövedelmét. A birtoknélküliek egyértelműen a megyei nemesség legnagyobb számú rétegét képezték. A többség egzisztenciája illetve előjogainak védelmében megyei, állami vagy uradalmi tisztséget vállalt; arányuk 1809-ben 66:56 volt. A megyei tisztviselők már a 16. századtól rendes fizetést kaptak, s a 18. század folyamán a tisztségviselésnek megszűnt a " nobile officium " jellege. /39/ A fizetés nagysága — sokáig koronként és megyénként változott — a 18. század végétől az egységesedés irányába haladt. /40/ A tisztségeket — a főispán kivételével -- a legrégebbi időktől választás útján töltötték be és a tisztviselők a közgyűlés utasítása értelmében jártak el. A különböző tisztségekbe jutásnak Íratlan szabályai voltak; a tekintélyes birtokosok valamint a vagyonosok eleve kedvezőbb pozícióból indultak, s nem kényszerültek a hivatali grádicsok végigjárására. Az armalisták előrejutására általában ez utóbbi lehetőség kínálkozott. Az érvényesülés rögös útja meglehetősen hosszúra nyúlott és nem ritkán egy emberöltő alatt is csupán egy fokozatot jelentett. Megyénkben például a Bernáth, Zárka, Szokoly család tagjainak 15-30 évi esküdtség után sem nyílt meg az előrelépés lehetősége. A kedvező körülmények, az egyéni tehetség és a családi összetartás együttese sikereket is eredményezhetett e meglehetősen zárt rendszerben. /41/ A megyében ténykedő állami tisztviselők kis csoportját a kamarai és a sóhivatali tisztek, a katonai biztosok és a postamesterek /42/ képezték, akik közül 1809-ben nyolcan voltak nemesek. Létszámában és befolyásában lényegesen jelentősebb réteg az uradalmi tisztségviselőké. /43/ A megye életében főbb tisztjeik, mint a hatalmas uradalmak képviselői, szószólói megkülönböztetett szerepre tettek szert. Tekintélyüket a megyei tisztviselőkét meghaladó fizetésük nyomatékosíthatta. /44/ A huzamosabb ideig viselt fontosabb tisztség nemcsak vagyonszerzési lehetőséggel járt, hanem alkalmat adott a megye vezetésébe való bekapcsolódásra. A táblabírói karban az " uradalmi szárny " előretörése ezt a tendenciát jelzi. A megyei és uradalmi tisztség összefonódásának jellegzetes példáját szolgáltatja a Bálovits család. /45/ Bálovits Zsigmond a század elejétől táblabíró és egyidejűleg két nagy uradalom, Dárda, illetve Bellye fiskálisa. Okkal feltételezhető, hogy a járás szolgabírája nem a véletlen szeszélye folytán került ki ugyancsak ebből a famíliából. /46/ Az uradalmi alkalmazás számos birtokát vesztett család (Fábry, Lengyel stb.) leszármazottjának biztosította megélhetését; néhány esetben pedig a jobbágysorba kényszerüléstől mentett meg nemeseket, mint a Gyenis vagy a Fekete család esetében. Az armalisták egy kisebb hányada más utat választott; a tradicionális papi és katonai pályán kívül szép számmal találkozhatunk velük a "tisztes rendűek " és az iparosok soraiban, de fellelhetjük őket a kereskedők közötT is^ Ä" " tisztes rendűek " zöme nem nemesi származású —, azonban itt csak e réteg nemeseire terjed ki vizsgálódásunk. Egy 1792. évi kimutatás alapján megállapítható, hogy a^ honoráciorok közt 10 % alatti a nemesek aránya . /47/ Ezen a rétegen belül is jelentős szóródás tapasztalható; a tekintélyes, jómódú pécsi gyógyszerész
