Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)
mány egyik tagja, hangsúlyozva, hogy ha a kormány Frideczky kormánybiztosságát lejártnak tekintette is, ha az érintett bizonyítani tudja az ellenkezőjét, akkor igazolva lesz. Halász e lépéssel a baloldali többségű választmány pártatlanságát szándékozott aláhúzni a részrehajlásnak a jobboldal részéről elhangzott vádja ellenében. 2 A ház határozata különös helyzetet teremtett. A törvényhozó testület formálisan nem vonta vissza Frideczkyre vonatkozóan korábban hozott, elmarasztaló elvi végzését. Gyakorlatilag viszont nem tekintette változatlan érvényűnek, hiszen ellenkező esetben elzárkózott volna mindenféle felülbírálata elől, holott döntésével éppen hogy annak újravizsgálatát rendelte el. Annak határozott tisztázása azonban elmaradt, hogy most már Frideczky képviselősége vagy mandátumának megsemmisítése tekintendő-e felfüggesztettnek. A ház eljárását így is, úgy is lehetett értelmezni. Frideczky minden esetre úgy magyarázta a döntést, hogy gyakorolhatja képviselői jogait. A továbbiakban egy ideig részt is vett az üléseken, szavazások alkalmával voksát is leadta, és ezt senki sem kifogásolta. Jelen volt a Függetlenségi Nyilatkozat témáját tárgyaló április 13-i zárt, majd a Habsburgok trónfosztását a debreceni református nagytemplomban 14-én kimondó nyílt ülésen is. Helyzetének felemásságát azonban ő is érezte-érezhette, mert szólásra egyetlen egyszer sem jelentkezett debreceni időzése alatt. Az igazoló választmány április 12-én a vonatkozó dokumentumok áttanulmányozása után arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a körülmények kellő tekintetbevételével „a képviselőház 867. sz. alatti (a távolmaradt képviselőkre vonatkozó — V. J.) határozatát Frideczky Lajosra ki nem terjeszthetőnek, következőleg őt igazolt képviselőnek tekinti'. 13 Álláspontját, az annak alapjául szolgáló iratokat, valamint a véleménye indoklását összegző jelentést Dobolyi Sándor olvasta fel a ház április 20-i ülésén. Először Frideczkynek az OHB-hoz április elején benyújtott folyamodását ismertette. Ebben Frideczky hivatkozott arra, hogy „a ház által" (?) kiküldetve Görgey táborába, a megbízatást a halállal is dacolva azzal a tudattal vállalta el, hogy a hazáért megtesz mindent, amit csak tehet; a feladat nagysága miatt különösen fáj neki az a róla terjesztett aljas rágalom, hogy az ellenségnek eladva magát, 10.000 forintot Windisch-Grätz kezére játszott. A rágalom cáfolására, egyszersmind megbízatása hűséges teljesítésének igazolására három nyugtát is csatolt petíciójához. Az első szerint már január 11-én 19.276 forintot tett le a sereg táborkari pénztárába, olyan időpontban, amikor enélkül „a fővezér már 3 nap múlva nem tudta volna fizetni zászlóaljait". A másik két nyugta azt tanúsította, hogy nagy mennyiségű ruhát, csizmát, bakancsot, bőrt, fegyvert szedett össze a mindezeket akkor nélkülöző seregnek. Működését február vége táján fejezte be, Debrecenbejönni azonban nem volt módja, mert a császáriak elvágták az utakat. Ekkor írta meg első levelét az OHB elnökéhez. Egy második levélben részletezi az első levél kalandos, az előzőekben már ismertetett útját, külön bizonyítvánnyal támasztva alá, hogy Tersztyánszky századost Tiszaburán valóban fel-, illetőleg letartóztatták. Hetekig várakozott ezután a százados információjára. Közben Vácott lakó 73 éves apja olyan hírt vett, hogy az ellenség „megsemmisítette" Frideczkyt, ezért aggódva Tereskére utazott; a nagy hidegben azonban megfázva, súlyosan megbetegedett. Erre az ellenség elől addig barátainál bujkáló, saját lakhelyét is kerülő Lajos ugyancsak Tereskére sietett, hogy mint egyetlen fiú, ápolja őt. Másodszorra ezért halasztotta el tehát debreceni útját, de mihelyt megjavult apja egészségi állapota, nem késett a nemzetgyűlés színhelyén megjelenni. Mindezek alapján kéri mandátuma érvényesítését. Az igazoló választmány viszont saját véleményében leszögezte: nem mellőzhető hallgatással Frideczky azon mulasztása, hogy magát a házat egyetlen értesítéssel sem tisztelte meg, holott a nehéz percekben akár egyetlen levél is kötelességtudatának és ragaszkodásának adta volna jelét. Tekintetbe kell viszont venni mindazt, amit Frideczky „nagyobbára" adatokkal támogatva hoz fel a maga mentségére. Nevezetesen: a január 22-e előtti ténykedésére vonatkozó adatokból látható, hogy a haza legveszélyesebb napjaiban oly megbízatást vállalt el, amely a harcoló sereg fenntartására üdvösen hatott, az ellenség szemében viszont olyan bűnös merénylet, amelyért Frideczkyre, hacsászári kézre kerül,halál vár. Az sem tagadható, hogy január—februárban az ellenség minden összeköttetést megszakított Nógrád és Debrecen között. Mindezekből mégsem látta a választmány bizonyítottnak Frideczky azon állítását, hogy távollétének egész tartama alatt nem szűnt meg kormánybiztosi működése. Ezért felszólította Frideczkyt, hogy erre vonatkozóan is tárjon fel minden adatot a választmány előtt.
