Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

118. Gróf Fjodor Vasziljevics Rüdiger orosz lovassági tábornok, a cári intervenciós hadsereg III. hadtestének a parancsnoka; Görgey az ő közvetítésével kísérelte meg a cári főparancsnokkal az alkudozást, majd annak eredménytelensége után előtte kapitulált Világosnál. 119. Finnországi. Finnország ebben az időben a cári Oroszország egyik tartománya volt. 120. Augusztus 13.-án Világosnál. 121. Wenzel ven Macchio 1848-ban a 44. számú (lombard) császári gyalogezred alezredese, majd ezredese. Az ezredet Haynau vezényelte 1849-ben Milánóból Magyarországra, és Macchio Pest elfoglalása után lett -a pesti katonai főhadparancsnokság tábornoka. 122. Ghyczy Kálmán (1808-1888) Komárom megyei földbirtokos, előbb ellenzéki, majd mérsékelt politikus. 1840-1843 közt Komárom megye alispánja, azután nádosi ítélőmester. Az 1847/48. évi diétán e minőségében vesz részt. 1848-ban államtitkár Deák igazságügyi minisztériumában; mint ilyen, 48 október elejétől az Országos Honvédelmi Bizottmánynak is tagja, emellett pedig az 1848. évi nemzetgyűlésben a csallóközi kerület (Komárom megye) képviselője, de már határozott jobboldali beállítottsággal. 1848 végén hátat fordít a szabadságharcnak. 1861-ben az országgyűlés alsóházának elnöke, a kiegyezés érdekében politizáló felirat-párti politikus. 1874-ben megkapja a pénzügyminiszteri tárcát. 123. Frideczky Barnabásról azt írja a memoár szerzője a B. variánsban, hogy „harmadágon nagybátyám volt." 124. Kazinczy Gábor (1818-1864) író, egyszersmind 1848 előtt a Zemplén megyei ellenzék egyik vezetője. Volt megyéjében főszolgabíró, majd 1848/49-ben a sátoraljaújhelyi kerület nemzetgyűlési képviselője. A törvényhozásnak már pesti ülésszakán erősen jobboldali figurája, 1849-ben pedig a Kossuth eltávolításán és az osztrák-magyar megegyezés létrehozásán dolgozó, ún. békepart egyik vezéregyénisége. 125. Kossalko János (1813-1899) ügyvéd, 1849-től a királyi jog ügyek igazgatója, mint államügyész, a felségsértési perek fővádlója, egyúttal Haynau bizalmasa. Működéséhez sok ember meghurcoltatása fűződik, de — ridegsége ellenére — nem egyen segített is. 1862-től királyi ítélőtáblai bíró, 1869-től a pozsonyi váltótörvényszék elnöke, 1875-től a legfőbb ítélőszék: a kúria bírája. 126. Jankovich László (1795-1854) Nógrád megyei birtokos; 1848 előtt esküdt, azután alszolgabíró, 1842-től pedig főszolgabíró megyéjeben. 1848. július 10-től másodalispán, majd a Majthényi cs. biztos 1849 február elején az első alispáni székbe ülteti. Nógrád magyar visszahódítása után Repetzky Ferenc kormánybiztos elfogatja. 1850-től előbb ismét alispán, majd a neoabszolutista hatalom jóvoltából a megyei törvényszék elnöke lesz. 127. Bory Pál nógrádi földbirtokos, 1836-1839 közt megyéje főszolgabírája, az 1847/48. évi történelmi országgyűlésen Hont megye konzervatív követe. 1850-től előbb Hont, majd 1853-ig Nógrád cs. k. megyefőnöke, azután teljesen visszavonul a közélettől. 128. Horváth Rudolfról (szül. 1807-ben) van szó, aki a 2. császári huszárezred főszázadosa volt, de még 1848 előtt kilépett. 1848-ban nem a pesti nemzetőrök, hanem a Hont-Nógrád-Esztergom megyei egyesített lovas nemzetőrség őrnagyává nevezték ki, miután felajánlotta szolgálatait. Szeptember második felében Szenttamás harmadik ostrománál sebesült meg. Nem súlyos sérülését ürügyül is felhasználta lemondásához és nyugdíjazási kérelméhez, ami meg is történt: 1849 januárjában szolgálattételre jelentkezik a császáriaknál, akik rangjának meghagyásával reaktiválják, és a pesti haditörvényszékhez osztják be bírónak. 129. Gränzenstein Gusztáv (1808-1870) soha nem volt pénzügyminiszter, hanem 1848 előtt és 1848-ban bánsági bányafőigazgató, 1849 májusától pedig - Duschek Ferenc pénzügyminisztériumában - miniszteri osztályfőnök; ezt a hivatalát 1867-ben visszakapta. 130. Ld. a 93. sz. jegyzetet. 131. Blaskovics Pál liberális nógrádi és honti földbirtokos, volt katonatiszt, aki azzal tette ismertté magát, hogy István nádort 1847 évi körútja alkalmával rekordgyorsasággal: másfél óra alatt vitte Balassagyarmatról Vácra. 132. Reményffy József Balassagyarmaton praktizáló liberális ügyvéd, a nógrádi megyebizottmánynak 1848-ban is, 1861-ben is tagja, táblabíró. Madách ügyében nem csupán tanuként hallgatták ki, hanem a vizsgálat elő-szakaszában Rákóczy János megszöktetésében való részvétellel is gyanúsították. 133. Valójában Wilhelm Hilgers őrnagyról a Bianchi ezred (63. császári gyalogezred) egykori századosáról van szó, akit 1849 őszén vezényeltek át a pesti hadbírósághoz. 134. Adda Elek nemesi származású ügyvéd 1850-1854 közt volt a Nógrád megyei császári törvényszék ügyésze, 1854 után pedig pesti országos törvényszéki ülnök. 135. Báró Joseph Protman a neoabszolutizmus idején Pest-Buda hírhedt rendőrigazgatója volt. 136. Hoitsy Miksa, a dualizmus kora hírhedt sovinisztájának: Hoitsy Pálnak apja, ő maga egy szécsenykei közbirtokos fia, felsőbodonyi bíró, majd a nagyoroszi kerület jegyzője. 137. Komáromy Imre (született 1815-ben) 1848 előtt az ellenzékhez tartozó politikus. 1849-ben a balassagyarmati járás császári közigazgatási főszolgabírája, és e tisztségét egyideig az 1853. évi átszervezés után is megtartja, majd 1856-ban az országos úrbéri törvényszék ülnöke lesz. 138. Gróf Pongrácz Arnold (1810-1884) Trencsén, Túróc és Nyitra megyékben földbirtokos, előbb császári katonatiszt, majd 1849-ben Túróc, azután 1854-ig Nógrád megye császári királyi megyefőnöke. 139. Az 1893-ban kelt emlékirat oldalvágása báró Bánffy Dezsőnek, a későbbi miniszterelnöknek szól, aki mint Szolnok-Doboka megye főispánja a szabadelvű (kormány) párt jelöltjeit az ellenzéki és a nemzetiségi jelöltekkel szemben hajlíthatatlan erőszakkal juttatta nemzetgyűlési mandátumokhoz.